Nem járok gyakran orvoshoz.
Amikor épp mégis - szűrővizsgálatok, betegségek, sérülések esetén - nem egységes, hogy a magán-ellátást, vagy a TB támogatottat veszem igénybe. Leginkább probléma- és sürgősség-függő. Van amiben nem kockáztatom az esetleges elégtelen ellátást; de van olyan helyzet is, amikor rászánom az időt, energiát, és bízom a hivatalosan kirendelt orvosban.
Több orvossal találkoztam már egyaránt magánban és közgyógyban is. Vélem - amennyiben az eszközpark azonos - mindkét színtéren ugyanúgy funkcionálhatna egy adott ember; hiszen miért is működne máshogy?!
Megfigyeltem viszont, hogy mindemellett egyazon orvos privátban, sokezerért és TB-támogatottban, vélem köz-fizetésért igenis máshogy dolgozik.
Nyilván a szakértelem adott. Nem lesz rosszab diagnoszta, vagy ügyetlenebb kezű; nem nyúl mellé a másik helyszínen biztosan kiválasztott gyógyszernek, terápiának; és lassabban sem dolgozik.
Egy dolog viszont hiányzik. Mégpedig a mosoly, az odafordulás a páciens felé; az a bizonyos érezhető segítői hozzáállás, ami véleményem szerint egy orvost minden körülmények között sajátja.
Kár.
Szerintem pedig ez teszi Emberré az embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése