Életkép

Jelöletlen időpont az éjszaka mélyén. Már az összes papírzsebkendőt elfújtam a lakásban. Legalábbis - ekkor még - ezt hiszem. Wc-papír sincs - próbáltátok már szalvétával pótolni? Nagyon beteg dolog! Orrot fújni persze - természetesen - az is jó.
Kibotorkálok; a szemem abban a pillanatban kezd el nyithatatlanul fájni, ahogy a laptopot felnyitva megdörzsölöm; hős vagyok, és betöltök pár oldalt a neten, de igazából nem jutok döntésre az éjszakai tevékenységet illetően. Mindenesetre befújok egy határozottat az orrspray-el, amitől már tudom, hogy nem marad orrnyálkahártyám, node a lassú fulladásos halálnál ez is sokkal jobb.
Aztán jön az isteni szikra: a neszeszeres-ládában talán még rejtőzik zsepi. Éééééés Igeeeeen! Gratulálok magamnak, bár összesen ha 8 darabot találtam. Eldöntöm, hogy így, orrspray után, pláne hogy már nem kell aggódni a zsepi-projekten, tutira azonnal el fogok aludni.
Aztán eszembe jut az oliva-bogyó. És iszonyatos-brutális módon megkívánom. A hűtőben találok hozzá joghurtot is, natúrt. Belehajigálok úgy 20 szemet, és megsózom.

Visszabotorkálok az ágyba a zsákmánnyal. Zoli mélyen alszik, de azért kedves morgással konstatálja, hogy megszűnt az átmeneti hiányom.
Én meg majszolok, azután - mint aki jól végezte dolgát - mély, háborítatlan álomba merülök.

Volt már ennyire hülye éjszakátok? :)
A vicc, hogy a végére még élveztem is!