Furcsaság

Hazajövök Fehérvárra, és egy csomó tekintetben hirtelen "furcsa" leszek. Úgy értem: egy csomó dolgot teljesen másképp csinálok, mint ahogy azt a szüleim elképzelése szerint kell, lehet, szokás. Nem arra gondolok, hogy vitáink lennének ezeken a dolgokon. Egyszerűen csak nem értjük, hogy a másik miért úgy fogja meg, azt választja, úgy reagál; ilyenek.
Vacsorára például itt mindig salátát eszem. Azt hiszem, talán azért, mert 2005 előtt masszív két évig is minden este ezt tettem. Megszokások...Aztán ott van a felkelés: Anyu minden egyes alkalommal megkérdezi, hogy "Ébresszünk reggel?", bennem meg feldereng, hogy az utolsó két évben mennyi konflitushoz vezetett, ha nem hagytak egyedül ébredni (pedig én még könnyen ébredek, ó, nagyon is könnyen; ezt aki ismer, jól tudja), és azt válaszolom, hogy majd kelek egyedül. Aztán a reggeli. Az asztalon hagyva 8 féle étel: sajt, felvágott, kenyér, vaj...Én minden reggel édeset reggelizek. Azt kell, különben egész nap cukor után kutatok. "Az nem egészséges." - nos, tudom. De én így szeretem. :)
És a privát szféra. És a rend fogalma. Az elvárás és a kérés közötti árnyalat. A viszonyulások. Az esti "nyugtató foglalkozás" - nem tévézem, viszont masszívan msn-ezek.

Nincs ebben részemről értékítélet. Csak - bár innen származom - sok tekintetben úgy érzem magamat itt néha, mint egy marslakó :).
Kedves kis marslakó a kedves emberek között. Nincs ezzel gond. :)

Ugyanis nap-mint-nap döbbenek rá, miközben a mindennapi, rohanós, spontán életemet élem, hogy mennyi rengeteg mindent csinálok épp úgy, ahogy Ők, és csak Ők csinálják; különbözve evvel a legtöbb másik embertől. :)