Azt hiszem, mostanra érett össze bennem eléggé a habzó szájú düh, a vállvonogató értetlenkedés és a magasról rátevés ahhoz, hogy írjak egy rövid GYIK-et azzal kapcsolatban, ahogy Mátét neveljük. (Amúgy, nem, a szó szoros értelmében még nem neveljük; inkább csak segítjük őt az élethez való alkalmazkodásban és saját potenciáljainak kibontakoztatásában.) (Apu, mielőtt magadra vennéd: felesleges, mi ezeket megbeszéltük már ezerszer, és kellő tisztelettel fordulunk egymás értetlensége felé. ;) Szerintem.)
1. Miért nem babakocsival jártok?
Azért nem, mert egy lázadó hippi vagyok, aki gondolkodás nélkül elutasítja a fejlett nyugati kultúra vívmányait. Ja nem.
Azért, mert a 3. emeleten lakunk, a lakásban nem fér el a babakocsi. A pincében igen, akár összeszerelve is. 8 lépcső, 12 kg. Mátéstul 20. Ha csomagom is van, több. Ja: és 2 kéz minimum csak a kocsi fel-le cipelés. Máté. Szatyor. Gondoljuk végig logikusan! Hameg az autóban tartom (ahol nincs lépcső), összecsukva, akkor meg össze kell szerelnem. Máté kézben, szatyrok kézben, autó a 3. kezemmel kinyit. Máté a levegőbe feldob, és amíg le nem esik, addig csomagtartó kinyit, babakocsi-ülés kivesz, félretesz, babakocsi-váz kivesz, felállít, kivehető kerék betesz, ülés rátesz, csomagtartó becsuk; és máris van kezem, hogy elkapjam Mátét. Ugye, milyen egyszerű?
És akkor nem beszéltem a szűk sorokról a boltokban, a lépcsőkről, a kiemelt szegélyekről, a szembe sütő napról...
Amúgy nem csak én hordozom Mátét, hanem az apja és a keresztmamája is; nyugodtan tovább bővíthető ez a kör érdeklődés esetén.
Nem beszéltem arról sem, hogy mi ezt szeretjük. Hogy így közel van hozzám, vagy ahhoz, aki hordozza. Biztonságban van. Érezzük egymás rezdüléseit. Az olyan érzelgős lenne. Ezek a puszta tények fent.
És igen, van, amikor mégis babakocsival járunk. Futni például. Amikor effektíve nem működik a hordozó. Mert van ilyen is.
2. Miért mosod a pelenkát? Az eldobhatóban sokkal kisebb a feneke, biztosan kényelmetlen is neki a mosható.
Azért, mert egy lázadó hippi vagyok...Ja, még mindig nem!
Azért, mert a mosható pelenka egyszeri, viszonylag kalkulálható beruházást igényelt, utána pedig van egy működő rendszerem, amibe nem kell nap-mint-nap komoly ezreseket fektetnem. Hónap végén se kell hosszabb időre "szarban hagynom" a gyerekemet csak azért, nehogy a családi pótlék megérkezte előtt elfogyjon a muníció...
És igen, van, amikor mégis eldobhatót használok. Amikor utazunk. Amikor hasmenése van a babának. Amikor hosszabb ideig nem fogok tudni cserélni. Amikor tudom, hogy a nagyi cserél majd. Amikor nem tudom normálisan tárolni a használt moshatót. Stb. Tehát nem vagyok egy moshatópelus-fasiszta. Csak kialakítottam egy olyan rendszert, ami számomra megnyugtatóan működik. Ennyi.
3. Miért alszik Veletek a baba? Mikor lesz külön ágya? Miért alszik sokszor a hátadon napközben?
Az a természetes állapotunk, hogy együtt alszunk. Az a természetes állapotunk, hogy együtt vagyunk. Sülve-főve. Szükségünk van egymásra, arra, hogy minden pillanatban tudjunk egymásról, lássuk, érezzük a másikat. Éjjel csakúgy, mint nappal. Szeretünk együtt aludni éjjel. Bármelyikünk felébred, látja, hallja, érzi a többieket, Máté sosem érzi azt, hogy magára lenne hagyva, így nem is ijed meg, sír fel ébredéskor.
Azért, hogy amikor éjjel Máté enni kér, ne kelljen felkelnem, a mozgatással felébresztenem őt, és magamat is. Így sokkal kipihentebbek vagyunk egy 4-5 ébredéses éjszaka után is. Nem repül ki az álom a szemünkből, hamar visszaalszunk mindketten.
És igen, össze lehet bújni a nagyágyban, amikor Máté a saját helyén horkol. És nem, nem fog örökre velünk aludni. El fog jönni az idő, hogy neki magának lesz igénye nagyobb térre, saját kuckóra. Már most is egyel távolabb "kéretőzött" tőlünk: eddig közös matracunk volt, most egy ideje a saját matracán alszik nyugodtabban. A lényeg, hogy a rendszer nem öncélú és nem szemellenzős, hanem a családunk, mint rendszer eredő jóllétét szolgálja.
A hátamon pedig akkor alszik Máté, amikor nem tudom egy számára megszokott és/vagy biztonságos helyen letenni aludni. Mert máshol vagyunk, mozgunk épp, stb. Inkább altatom a hátamon, minthogy leessen az ágyról a Mamánál, amíg én egy szinttel odébb nyugodtan fújok egyet. Mert amíg alszik, addig fújnom kell nekem is.
Amúgy meg: Te szereted, amikor beleokoskodnak a hálószobai szokásaidba? ;)
4. Miért szoptatod folyton / még éjszaka is? Mikor eszik már rendes ételt?
Azért, mert igénye van rá. Éhes. Szomjas. Szeretne megnyugodni. Szeretne összebújni. Azért, mert ez egy univerzális megoldás a problémák tömkelegére, ami nem illegális, nem erkölcstelen és nem hízlal. Egyszerűen jó. Mindkettőnknek.
Éjjel is, igen. Addig lesz normális mennyiségű anyatejem, amíg nem korlátozom Máté fogyasztását belőle, hanem az ő igénye állíthatja be azt, hogy mennyi termelődik. Ha éjjel is igénye van rá, akkor nyilván adni fogok neki. És igen, jobb volna átaludni az éjszakát. De ez most nem annak az ideje. És egy cseppet se bánom, mert hozzáedződtem, és nem fogom fel problémának, csupán egy helyzetnek, ami majd formálódik. Nem én formálom. Nem is akarom formálni.
Rendes ételt pedig akkor fog enni, amikor vágyik majd erre. Minden nap kínálgatom, többféle gyümölccsel, zöldséggel, péppel. Van, amikor látom, hogy érdekli. Van, hogy már a partedlit sem tűri el. Változó. Rá fog kapni. Én pedig türelmesen kivárom. Miért fontos, hogy ma, holnap, vagy egy hónap múlva? Úgyis teljesen biztos, hogy belátható időn belül rákap. Akkor meg miért izguljunk ezen?
5. Miért nincs cumija? Akkor meg tudná nyugtatni magát.
Szerintem így is meg tudja. De amúgy meg: feladata egy sérülékeny, szinte magatehetetlen 7 hónaposnak megnyugtatni saját magát?
Szerintem jó, ha tudok róla, ha diszkomfortja van, és együtt tudjuk megoldani. Nem is beszélve arról, hogy a cumizás ugyanolyan hormon termelődését váltja ki a babákban, mint a szopizás, így gyakorlatilag leszedálja a babát valós történés nélkül.
De: akinek jó segítség a cumi, az szerintem használja. Mindig örülök, ha más anyuka talál valami olyan megoldást, amitől egyszerűbb az élete. Nekem nem a cumitól lenne egyszerűbb. Én eredetileg sem vágytam rá, mindemellett megkínáltuk vele Mátét, de ő rendre kiköpte. Nem kérte. Elfogadtuk. Ráerőszakolni pedig ezt sem fogom.
6. Miért nem hagyod sírni? Miért kapkodod fel azonnal? Ez a baba nem is tud sírni.
Méltatlankodni, mérgelődni, nyűglődni tud. Ki tudja fejezni, ha problémája van. Szomorúan sírdogálni azért nem hagyom, mert megtehetem, hogy ne hagyjam. Pillanatnyilag azért kapom a "fizetésemet", hogy ellássam Mátét. Igyekszem a lehető legjobban végezni a munkámat. Szeretném, ha azt tanulná meg a világról, hogy ez egy barátságos, segítőkész hely, ahol ha problémája van, akkor abban kap segítséget.
És hogy honnan tudom, hogy problémája van? Nyilván nem örömében sír...
Ez nekem nem teher. Inkább alapvetés.
7. Miért nem hagyod másra néhány órára, amíg a dolgodat csinálod? Miért cincálod mindenhová magaddal?
Azért, mert mi együtt vagyunk egy egység. Örülök, ha mással is jól érzi magát; annak még inkább fogok, amikor ez már nélkülem is megy majd, hosszabb időre is. De nem akarom feltétlenül levakarni magamról, ugyanis minden eszközünk megvan ahhoz, hogy együtt is mindennek a végére járjunk. Igen, ez néha nehéz; van, hogy kompromisszumokkal jár. De megoldható.
Azzal pedig sem Máténak, sem az aktuális társaságának nem szeretnék nehéz perceket, rossz élményt szerezni, hogy akkor hagyom őket magukra, amikor még egyikük vagy másikuk nem kész vagy nem befogadó erre. Egy ilyen rossz élménnyel csak a későbbi ilyen irányú kilátásaimat rongálnám.
8. Miért nincs járókája?
Azért, mert a családunk része, az otthonunk az Ő otthona is, ahol szabadon jár-kel. Nyilván a járóka veszélyektől óvná meg - épp emiatt lesz babakarámunk. Viszont szeretném mindvégig úgy alakítani, hogy Máté a "korlátozás" ellenére is a mi reális terünkben maradjon: ugyanazt a padlót, szőnyeget, asztalt, ágyat használjuk. Attól, hogy kicsi és esetlen, még nem kell őt ebből kiemelni szerintem. Szeretném, hogy azt tanulja meg, hogy méltó, és képes a mi világunkban való mozgásra, tájékozódásra, életre.
Én nagyon örülök annak, amikor valaki a babájával közösen megtalálja a saját megoldásaikat. Azt, ami Nekik jó. Tradíciótól, ajánlástól, dörgedelemtől függetlenül. Szerintem mindenkinek a saját, számukra megfelelő, kényelmes, praktikus és nem utolsó sorban örömteli utat kellene járnia a gyermeknevelésben. És ez csak úgy működik, ha tiszteletben tartjuk egymás útját. Ítélkezés nélkül. Ha nem is mindig értve, de elfogadva.
Én erre törekszem.
