Szeretek gyerekek között lenni. Olyan nyílt a tekintetük, szabad a szellemük, tiszták a vágyaik, élénk a fantáziájuk és kifogyhatatlan az energiájuk, mint közülünk, felnőttek közül keveseknek. Tele vannak lehetőségekkel. Kiváncsiak, azonnal képesek átállni valami újra, valami jobbra a régi megszokásról; elég velük kedvesnek, barátságosnak, következetesnek és igazságosnak lenni, hogy a bizalmukba fogadjanak; elég egyenlő mércével mérni magadat és őket, hogy megszeressenek.
Sok gyerkőccel találkoztam mostanság. Munkaköri kötelezettségen kívül is, a szakdolgozat-kutatásom kapcsán az elmúlt két hetet szinte szakadatlanul oktatási intézményekben töltöttem. Sokféle kölyökhöz volt szerencsém (vagy éppen balszerencsém), csakúgy, mint ahogy többféle pedagógushoz is.
A mai napomat ők tették napfényessé. De alapvetően úgy egészében az elmúlt két hetet is. A mai nap csupán a hab a tortán (bár a folyamatnak még nincs vége: holnap is, jövő héten is megyek még hozzájuk.).
Képzeljetek el egy feladatot, amiben megtervezitek álmaitok otthonát. Azt tesztek bele és köré, amit csak akartok; pénz és hozzáférhetőség nem akadály. Képzeljétek el, hogy le kell rajzolnotok ezt az otthont, olyan pontosan, amilyen pontosan csak lehet, de ha valamit nem tudtok megfelelően ábrázolni, az sem baj: a lényeg, hogy tudjátok, hogy mi micsoda, és el is tudjátok mesélni azt.
Ha jól sejtem, Kedves Olvasó, most Neked is beindult a fantáziád. Ha van kedved, írd le, milyen lenne ez a ház. Majd én is gondolkozom a magamén, és alkalmasint leírom egy bejegyzésben én is.
No, ezek a gyerekek is ezt a feladatot kapták (és fogják kapni holnap is másik lurkók). A tegnapi csapat idétlen hozzáállása után ma sem számítottunk sok jóra. Valamiért a tegnapi bandát nagyon nem kötötte le a feladat.
A maiak viszont...! Kedves Olvasó: Te tudod, mi az az Avatar-gép? Mert én bizony nem. A bowling-pálya, a lóverseny-pálya, a medence, a jakuzzi, a rakétavető, a terülj-terülj-asztalkám, a bármit-megteremtő-szoba, a repülő cipő, a disco-terem, a gördeszka pálya, és még nagyon sok minden azonban számomra is ismerős.
De nem ezek a leginkább szívmelengetőek. Ezek "csak" a gyerkőcök fantáziájáról, szabad szelleméről árulkodnak - és valljuk be, ezek is hiánycikkek a mai 9-10 évesek körében.
A csoda nem ez.
Sokkal inkább a környezetbarát autó, a biciklivel való közlekedés, a nádtető, a visszafogott igények, a gyönyörű kert.
Mert vannak 9-10 évesek is, akik erre vágynak. Vagy - ha megfordítom - a 9-10 évesek között még van, aki erre vágyik.
Nem tűzijátékra, nem 8 BMW-re, nem kacsalábra és brilliánsokra. Dacolva média-hatással, sztár-idolokkal és azzal, hogy mi a "trendi".
Megmenteni a világot, megmenteni az emberiséget szerintem, az én szememben állatira trendi. Szerencsére ezen a pöttömök némelyikének az észjárása szerint is.
Bár az is biztos, hogy ez nincs benne a legújabb Joy-ban vagy Glamour-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése