Körülbelül a földút egyharmadánál szálltam ki az autóból. Gőzölgött a fejem, és átkoztam a balvégzetemet, hogy tanga-papucsban indultam neki. Bár nem tudhattam előre.
Már az aszfaltnál jártam, amikor az autó újra megjelent. Beszálltam, és elmondtam a véleményemet. Kb. 50 méterre jutottunk. Most Dávid szállt ki, és indult el visszafelé, gyalog.
Még nem döntöttem el, hogy utána menjek-e, amikor befordult a mellékútra a sötétkék Passat.
Azután felgyorsultak az események. A frissen érkezettekre nem is hederítve gyorsan döntöttem. Ledobtam a tanga-papucsot, és mezitláb eredtem az éppen sértett fél nyomába. Utolérve kértem, hogy jöjjön vissza, de nem hatottam meg túlságosan. Csak ezután mondtam el, hogy itt van Apu.
Azt mondta, visszajön, köszön neki, azután megy.
De végül mégis beült mellém az autóba.
Apu kérdezte, hogy rosszkor érkeztek-e. Azt válaszoltam - nem rég óta vállalt őszinteséggel -, hogy igen, rosszkor. Csak később jöttem rá, hogy valószínűleg a legjobbkor.
Dáviddal a kocsmáig megbékültünk. Lobbanékony természet ő is, én is. Gyomorgörccsel nem vacsoráztunk, a csapat előtt kimentettem magunkat - Apu jó alibinek bizonyult. A Passat a camping előtt állt meg, Apuékat a parton találtam, lent hídnál. Nem furcsálta, ahogy viselkedem, és szeretettel nézte, ahogy mezitláb lemászom a vízhez megnyugodni.
Tudtam, hogy ezért jött ő is.
Már nem kellett sokat vitázni, hogy belenyugodjon, nekem, velem mit szabad és mit nem itt. Elfogadta az ajánlatot, hogy ha nem, itt, majd máshol fürdünk - és azt hiszem, örült, hogy kifuthat kenuval a vízre.
Dávid utánunk jött a partra. Ilyenkor érzem igazán, hogy belül, lélekben a testvérem. Nagyon hálás voltam, hogy mellettünk van.
A kenut Apu kormányozta - tudjuk mindnyájan, hogy soha, senkinek nem adom át a kormányzást, csak Dávidnak és Neki.
A fürdés, a visszaút már nem volt olyan emlékezetes, mint maga a találkozás öröme, a meglepetés, a görcsök feloldódása, az a pár őszinte ölelés.
Barátkozom, ismerkedem az érzéssel - amit eddig magamtól vontam meg valami görcsös, gyáván önhitt módon -, hogy milyen, amikor Apukám, milyen az amikor Testvérem van.
Akik olyannak szeretnek, amilyen vagyok. Amilyen csak akarok lenni. És akiket én is így, ilyen őrültnek szeretek.
Ok nélkül pusztán a létükért.
Valamiért, amit ott, a Szigetközi estében senkinek nem kellett magyarázni.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésValahogy nekem sem az jutott egzembe, aminek ilyenkor az eszébe szokott jutni egy apának. Jó volt érezni, hogy hatással vagyok valakire. Mégha nem is úgy, ahogy ezt a klasszikus és modern illemtankönyvekben írják. Csak egyszerűen az, hogy pozitív, vagy inkább jótékony tényezője lettem egy konfliktusnak. Tudtam, hogy tudod, hogy tudom. Egyszerre leesett a tantusz, hogy itt a duna (mindnyájunk szerelme), itt van a híd, a zúgó, a kenu,itt vannak azok, akik itthon vannak ebben a világban. Mindegy, hogy veszekednek. Azért teszik, mert komolyan veszik. S a Duna akkor épp a tiétek volt. És örültetek, hogy adhattok belőle nekünk.
VálaszTörlésA vendégetek voltunk, s jó volt vendégnek lenni.