Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2010. március 19., péntek

Ti mit tettetek volna?


Gyors kérdés ismét.
Ti, kedves Olvasók mit tettetek volna, ha úgy jártok, ahogy én, nevezetesen:
Megálltok a csepeli piac parkolójában az autótokkal pénteken koradélután, de még a bevásárlás előtt meg akarjátok inni a fincsi dobozos tejeskávétokat. Így is tesztek, ezalatt mellétek parkol egy középkorú hölgy. Vettek rá egy futó pillantást, de nem jegyzitek meg az arcát. Ő kiszáll a kocsijából, és otthagyja. Pár perc múlva végeztek a kávétokkal, kiszálltok Ti is, és már épp indulnátok a dolgotokra, amikor észreveszitek, hogy a hölgy Suzukijának a jobb első ablaka totál nyitva van. Na, mit tettetek volna a helyemben?

Gondolom, aki ismer, meg tudja jósolni, hogy én magam mit csináltam...
Hát, igen, nyertetek: megvártam, míg a hölgy visszajött. Úgy fél óra múlva. Közben segítséget kértem két járókelő hölgytől, hogy legyenek tanúim, amíg felhúzom én magam az ablakot legalább addig, amíg be tudok nyúlni, hogy ne álljon már így tárva-nyitva; ők némileg értetlenül közölték, hogy sietnek. Továbbá kikértem a kocsi másik oldalára parkoló úriember véleményét is a kérdésben (nem tűnt lopós típusnak...), aki előzékenyen megnyitotta a jobb első ajtót: no ez is nyitva volt. Ezek után felhúzta az ablakot, és mondta, hogy szerinte hagyjam itt a kocsit nyugodtan. Namármost éltem a gyanúperrel, hogy esetleg ha elmegyek, akkor ő maga fosztja ki a Suzukit, tehát maradtam.
Aztán mikor már épp feladtam a dolgot, végre megjelent a jogos tulajdonos, és nagyon megköszönte a közreműködésemet (miután felhívtam a figyelmét rá, hogy talán legközelebb oda kellene figyelnie erre).
Most úgy őszintén: tök hülye vagyok? Én nem tudtam eldönteni...

3 megjegyzés:

  1. Hát Igen. De én is ilyen tök hülye szoktam lenni. Bár már voltam az ellenkező oldalon is. Egész éjjel nyitva állt a ház előtt a Passat. Reggel vettem észre, s nem szóltam senkinek, nehogy gyámságot intézzen ősz fejemre az életem további szakaszán.
    Egyébként tegnapelőtt velem is megtörtént ennek a kamara változata. A házunk előtt állt a (szintén) Suzuki nem teljesen becsukott hátsó ajtóval. (Csak az első zárpöcök kattant be.) Én mellé álltam és egy kecses farmozdulattal benyomtam a ajtót, hogy kattanjon be a második zárpöcök. Szerencsére nem full extrás volt, így nem kezdett szirénázni. De meg sem köszönte.
    Ui. A "zárpöcök " kifejezést szerzői jog védi, és gyönyörű, mert én szereztem.

    VálaszTörlés
  2. Én ha siettem volna, akkor simán csak ajtó nyit, ablak felteker, nem tudom, hogy ezekben van-e olyan lenyomós gomb, szóval miután meggyőződtem volna róla, hogy nincs a kulcs a kocsiban, akkor bezártam volna az ajtót és kész.

    De ha időm, mint a tenger, akkor én is megvártam volna a nénit.

    Lehet azért, mert egy "elbaszott kiscserkész" vagyok?

    VálaszTörlés
  3. Apu: Jól tetted; én a magam részéről nem mertem a Suzukihoz nyúlni; merthát ez Pest, simán lecsuknak, vagy legalábbis meghurcolnak jószándékért.
    Balázs: NEM vagy ELBASZOTT! A kiscserkészről még vitatkozhatunk, de az első kijelentésem vitán felül áll. Uff.

    VálaszTörlés