Nem tudom, ki van tisztában vele, és ki nincs - mostantól mindenki tudja majd, hogy én bizony Milli Jegeskávé-függő vagyok.
Erre persze mentség lehetne a genetikusan alacsony vérnyomásom, de úgy érzem, nincs mit szépíteni a tényen. A Milli Jegeskávé bűvkörében élek.
Ez itt a reklám helye, igen. Ez a drága nedű egyedül a Mekkáfés Karamellás Jegeskávéval helyettesíthető az életemben végszükség esetét, de az sokkal drágább (160 Ft vs. 590 Ft - és egyébként annyira sokkal nem is finomabb). És a Kistesco-ban sem lehet kapni.
Egyszóval: köhög az aksim, morcog minden porcom, és nem indulok, amíg a kis kék dobozban lévő "pillanatragasztó" össze nem rak egységes (?) egésszé.
Sokszor, sokan kérdezték már, hogy tényleg elhiszem-e, hogy ebben a kis ízesített tejes bigyóban tényleg van koffein (aminek ezt a hatást tulajdoníthatnám).
Nos, akár van, akár nincs, én készségesen felpörgök a létező, vagy nem létező hatóanyagoktól, és ha kettőt iszom, előfordul, hogy nemcsak, hogy fel, de túl is pörgök; úgyhogy valamilyen hatása teljesen biztos, hogy van. Ha más nem, hát placebó.
És nem, ennek a bejegyzésnek most nincs se füle, se farka, csak szerettem volna megemlékezni.
Arról a kis doboznyi finomságról, mely minden reggel életet lehel belém.
Köszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése