Murphy

Igen-igen, a vízitúravezetés (csakúgy, mint az ipari alpinizmus) veszélyes üzem. A sérülés kockázata nagy; a dolgot igazán jól kell csinálni ahhoz, hogy ne essen baja az ember lányának.

De hogy nekem AKKORA balszerencsém legyen, hogy vigyázzak bár magamra akárhogyan, és ússzak bár meg minden necces helyzetet, mégiscsak belelépjek abba az éles fémdarabba, amit valaki épp a sátram és a sörpad között veszített el? Murphy bácsi a markába röhög...

A doki bácsi - nevezzük nevén: Tamás - pedig bár az elején úgy vélte, hogy csupán szimulálok, a végére rádöbbent, hogy itt bizony komoly emberrel van dolga.
Merthogy én mondtam Neki, hogy ez a seb bizony mély, és kell ehhez az a tetanusz - de ő persze először csak hajtotta a magáét.
Aztán megnézte az első, felületes rátekintés után egy kicsit jobban is, és rádöbbent, hogy Neki ezt most sürgősen fel kell tárnia mégis, valamint, hogy a nővérke bökheti belém az a tetanust teljes léleknyugalommal.
Érzéstelenítőt azért persze nem adott. Ígyhát élő egyenesben élvezhettem végig, amíg 3 perc leforgása alatt "feltárja" a sebet, és eltávolítja belőle a Szigetköz oda nem illő részeit.
Félidőben kértem 10 másodperc pihit, hogy aztán megint össze tudjam szorítani a fogamat. De becsületemre legyen mondva: meg sem nyikkantam...

Hazafelé Dávid hozott ölben a kocsiig, és az kocsitól.
Holnap megyek átkötözésre.

De végre egyszer az életben úgy vezetek tábort, hogy csak ülök - felpolcolt lábbal - és osztom az észt.
De azért ne dobáljátok az éles vasdarabokat a Szigetközben, mert morcos leszek...