Utópia

Szeretnék egy olyan világban élni, ahol egy kisgyerek nem betegedhet meg.
Vagy ha már megbetegszik, legalább fájdalmai nincsenek.
Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem csak az orvosok lelkiismeretessége és szakmai tudása; nem csak a többi szak- és nem szak-személyzet felkészültsége és odafordulása a megfelelő; de a tárgyi és a szabályozási környezet is támogatja egy beteg gyermek gyógyulását.
Szeretnék olyan világban élni, ahol a megfelelő, időben történő, a beteg jogait és alapvető igényeit tiszteletben tartó ellátás nem kiváltság, hanem alanyi jog.
Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem kellene unos-untalan protekcióhoz folyamodni ahhoz, hogy egy gyermek a lehető leggyorsabban meggyógyulhasson.
Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem bírálják felül a szülői kompetenciáimat.
Szeretnék olyan világot, ahol - mivel ugyanannyiba kerül - mindenki kedves és segítőkész az undok udvariatlanság helyett; legalább akkor, amikor ugyanígy fordulnak felé.
Szeretnék egy olyan világot, ahol nem kell azoknak az orvosoknak, nővéreknek szerény körülmények között dolgozniuk, akik mindent megtesznek, hogy a fentiek megvalósuljanak.

Szeretnék egy olyan világban élni, ahol előre elháríthatok minden veszélyt, fájdalmat, félelmet a kisfiam útjából. Ahol átvállalhatok mindent, ami fájdalmat okoz Neki.
Szeretnék, de sajnos sosem fogok.