Anyatigrincs

Mióta Máté megszületett - igazából mióta megfogant - nagyon gyakran futok bele abba a feltételezésbe, hogy a döntéseimet az Őt is érintő kérdésekben nem az ő legjobb érdeke, hanem a saját kényelmem, elvakultságom, hóbortom szerint hozom. Így volt ez az otthonszülés, együttalvás, igény szerinti szoptatás, mosható pelenkázás, hordozás, nem túlsterilizálás, sok közös program, és még számtalan téma vonatkozásában. Így tapasztaltam ezt rokonok, barátok, ismerősök, egészségügyi dolgozók irányából.

A minap ugyanez az egészségügyi ellátása, betegsége kapcsán merült fel. Értetlenül és nagyon szomorúan tapasztalom, tapasztaltam, hogy egyrészt feltételezik, hogy anyaként nem én tudom a legkompetensebb, és minden tényezőt leginkább tekintetbe vevő döntést hozni a gyermekem jóllétével kapcsolatban, másrészt abszolút elsiklanak egy 5 hónapos gyermek pszichés, lelki igényei fölött. A mai nyugati medicina jól láthatóan nincs felkészülve arra, hogy egy kisbaba gyógyításakor nem elsődleges minden esetben a diagnózis és protokolláris eljárásrend, hanem ezekkel legalább egyenrangú helyet kell(ene) kapjon a manócska lelki jólléte is; azaz legalább ilyen fontos, hogy ne féljen, ne fájjon semmije, a lehető legnyugodtabb és legmegnyugtatóbb környezetben és állapotban lehessen. 

Ha felelőtlen szülő vagyok amiatt, mert lesz@rom, hogy meg tudták-e vizsgálni teljes mértékben a dobhártyáját, amikor 4 napon keresztül folyamatosan fájdalmai voltak, amiket végre vissza tudtam vezetni az emésztőrendszerére, és csillapítani tudtam; és ezek után nem fogom mégegy - pillanatnyilag - felesleges vizsgálatnak kitenni, inkább hagyom itthon, a meleg biztonságban pihenni, regenerálódni, akkor vállalom a felelőtlen jelzőt. Ha gondatlanság, hogy nem adok lázcsillapítót akkor, amikor az előző adagot sugárban hányta ki, ettől látványosan megkönnyebbült, és a közérzete a láz mellett is jó - akkor gondatlan anya vagyok, azt hiszem.

Felelőtlen, gondatlan, de minden idegszálával figyelő, alkalmazkodó, a.), b.), c.)...zs.) terveket gyártó amivel fenn tudom tartani a gyermekem jó kedélyállapotát, közérzetét, gyógyulási ütemét.

Függetlenül attól, hogy mi az átlag, mit mond a szomszéd, mi szokott segíteni vagy mi az évtizedes gyakorlat. Anyatigris vagyok, egyszeri és megismételhetetlen kölyökkel, akit én ismerek - és nem mellesleg én is szeretek - a legjobban.