Spontán - párhuzam

Elmesélek egy történetet.
Valamikor régen, egy messzi-messzi galaxis északkelet-délnyugati csücskében történt, hogy V. frissen nagykorúvá vált ügynök kiötlötte, hogy D. fiatalkorú ügynök-társára ráférne némi nyári-program színesítés. Nosza, kapta magát, és a két leszervezett vízitúra között felpakolászta a kiskorú ügynököt, és T. városába utaztak, ahol V. ügynök boldogult ifjúságában édesapjával töltött nyaranta egy-egy hetet.
T. kiemelt jelentőségű létesítménye a strand-kemping összevont komplexum volt, ez vonzotta magához lelkes ügynökeinket is. Nomeg persze a tudat, hogy V. ügynök egy meglehetősen szoros kontaktusban lévő ügynöktársa szintén e városban tölti véletlenül épp ebben az időpontban a főiskolai nyári gyakorlatát. (Legyen ő P. ügynök.)
V. és D. ügynök felkereste tehát az említett összevont szórakoztató komplexumot, és hamarosan felépítették főhadiszállásukat. Azaz: felépítették volna, ha nincs olyan iszonytató meleg, hogy inkább a társalgónak kinevezett, sokkal hűsebb kőépületben alszanak - helyette.
Ám a küldetésük második napján (amikor már kellőképpen megunták a medencét, a közösen ismert kártyajátékokat, a tűzrakást, a boltba menést és némileg egymás fejét is...) P. ügynök látogatóba jelentkezett hozzájuk a késő délutáni órákra.
Várták is, nagy lelkesen. A haditanácsuk eldöntötte, hogy örömtűzzel fogadják majd a vendéget, amit a közeli kiserdőben szedett gallyakból gyújtanak majd.
Azonban P. ügynök az idő előrehaladtával csak nem érkezett.
V. és D. ügynök ennek ellenére szorgosan hozzálátott a gallyak gyűjtéséhez, mindaddig, amíg egyszer csak "Aúúúúú!" kiáltott V. ügynök, majd megvizsgálva jobb hüvelykujjának körömágyát, felismerte, hogy megcsípte egy darázs. Felocsúdva az első riadalomból körülnézett, és bizony a főhadiszállásuk közelében (ahol eddig nem aludtak) felfedezett egy méretes darázs-járatot.
Ez még mindig nem okozott volna bonyodalmat, ha D. ügynök nem közölte volna azon nyomban, hogy Ő bizony allergiás a darázscsípésre. V. ügynök (felismerve a rokoni szálak jelentőségét) azonnal kalciumért kiáltott, miközben elvonszolta a megszeppent D. ügynököt a darázsfészek közeléből; és miután felmérték, hogy sem nekik,sem pedig a komplexum személyzetének nincs ilyenje készleten, csak reménykedni tudott, hogy D. ügynök allergiája nem predesztinálja az övét is.
P. ügynök pedig még mindig késlekedett. Végül aztán bejelentkezett a titkos és védett rádió-vonalon, és közölte, hogy munkahelyi teendői miatt halvány lila ibolyája sincs, mikor fog megérkezni, de előreláthatólag késő éjjel.
V. és D. ügynök ekkor már a medence melletti két padon (távol a darazsaktól) feküdt. A hálózsákjaikat V. ide vonszolta, és felkészültek a hosszú éjre (előre megbeszélve, hogy D.-nek mit kell tennie, ha V. mégiscsak, így 1 óra eltelte után is hirtelen allergiás tüneteket mutatna).
Már éppen elszenderedtek a kézzel faragott pad göcsörtjei között, amikor P. ügynök végül bejelentkezett.
V. ügynök a titkos belépőkártyákkal elébe sietett, majd nemsoká előállt a rég áhított éjszakai nyugalom.

V. ügynök azóta némileg bölcsebb, D. ügynök időközben nagykorú lett. Holnapután V. ügynök az est leszálltával elindul D. ügynökért, aki éppen T. városában teljesít majd azidőtájt küldetést.
Még nem tudni, vajon a munkahelyi teendői meddig tartóztatják fel, de az is elképzelhető, hogy késő éjszakáig. Szerencsére V. ügynöknek már van gépjárműve, így ebben az esetben könnyen tudja majd megközelíteni a kemping-fürdő szórakoztató komplexumot, ahol pihentető éji álmát tölti majd ebben az esetben. Mivel D. ügynök megfelelő szintre fejlesztette kompetenciáit, a gépjármű éjszakai kezelését ez esetben majd ő veszi át.
Remélik, hogy a darázsfészek azóta eltűnt, de az esetből tanulva 4 éve mindig hordanak maguknál kalciumot.

D. ügynök és V. ügynök azóta is számos küldetést teljesítettek már együtt, de T. városára még mindig nosztalgiával gondolnak.
Talán az a tatai nyár a Fényesen volt az utolsó gondtalan - túrázóktól mentes - közös nyaralásuk.