Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2010. június 5., szombat

A táborvezető egy napja


Reggel 6:30. A vekker cseng, Te felriadsz. A torkod ég, az orrod tele, a tagjaid mindegyike külön-külön sajog. Ha otthon volnál, telefonálnál, hogy ma nem tudsz elindulni a munkába.
Felkelsz, és pótlod az este erő híján elmaradt zuhanyzást. Papucsban már reggelizni sem indulsz - ki tudja, hová szalajt a sors bármelyik percben.
Felméred az időjárást. Mérlegelsz, osztasz-szorzol, hogy milyen program tud megvalósulni. A reggelidet állva fogyasztot, miközben két falat között (és lehetőleg nem tele szájjal) tájékoztatod a pedagógusokat az aznapi teendőkről. Bár a hangszálaid minden reggel sztrájkot hirdetnek, mégis Te hívod fel az étkező fiatalok figyelmét az időjárás miatti elvárt öltözékre, valamint a megbeszélt időpontokra.
Felhívod a buszost, eltolod az időpontot. Koordinálod a picik kipakolását a szobákból. Rögtönzött zálog-kiváltást rendezel a szobákban találtakból.
Fogadod, majd stikában kifizeted a busz-sofőrt. Hozzá koordinálod és elintegeted a csapatod, miután felvilágosítottad őket a buszon való viselkedés normáiról. Közben szembe-találkozol és egyeztetsz az újonan érkező csoporttal.
Felméred Gárdony és Agárd palacsinta-kínálatát. Végül az első helyen rendelsz 40 darabot estére. Az ár felét előlegben otthagyod.
Felismered, hogy el kell indulnod a csapatodhoz, 15 km-rel odébbra. Végighajtasz a településeken, leparkolsz a kikötőben, majd gyalog járod be a velük tervezett utat. Rohanva, hogy ne késs tőlük.
Ezután 40 percet vársz rájuk. Míg a csoport egyik felével elindulsz, a másik fele nem hajlandó kijönni a múzeumból. Egyeztetsz a segítőddel, kiimádkozza őket. Visszamész, hogy segíts neki, elindítod velük, hátrahagyva 3 embert. Őket Te koordinálod. Közben telefonon egyezteted a harmadik osztállyal, hogy bár nincsenek az egyeztetett helyen, de jó helyen vannak, csak elkerültétek egymást.
Erőltetett menetben viszed a 3 hátramaradtat a kikötőbe. Közben egyeztetsz a hajós kapitánnyal. Futva eléred a csapat elejét, Te vezeted őket a hajóra.
Fizetsz a kapitánynak, egyezteted a programot, bemutatod a csapatot koordináló segítődet.
Elintegeted a vízen távozó társaságot, majd autóba ülsz, és a táborhelyre hajtasz. Odaérve elintézel pár telefont - eddigre a csapat is odaér. Táborzárót rögtönzöl a kicsiknek.
Ebéd után segítesz a srácoknak berámolni a csomagjaikat a kocsiba - ezeket a vasútra szállítod Nekik. Elbúcsúzol, mindenkit megpuszilsz, aki csak igényli. Beszélsz a vállalkozóval, akivel még nem találkoztál eddig, 20 perc múlva vár.
Odamész, egyezteted vele a programot, megállapítod, hogy valószínűleg meggyűlik majd a bajod vele.
Visszatérsz a táborba, programot tartasz egy falka lázadó hatodikosnak. A végére nagyjából elmegy a hangod.
Begyúrod a kenyér-tésztát, majd megjelensz a vacsorán. Meghallgatod a pedagógusok felháborodását, és igyekszel a szállást is megvédeni, de az ő érveiket is elfogadni. Véded, ami védhető, közben pedig igyekszel a lehető legkevesebb belső információt kiadni. Nehéz. Nagyon nehéz. Telefonálsz, megszerzed a megfelelő adalékokat, tájékoztatod a pedagógust a probléma okáról, megnyugtatod, megnyugszik. Átadod neki a délelőtt szervezett meglepetés-palacsintát. Boldog. Közben annyira ideges leszel, hogy odavágod a kasszát és a forgalmit a segítségeidnek. Bőgsz pár percet a konyhán.
Közben kiderül, hogy az egyik osztály másnapra hidegcsomagot akar. Nem Neked szóltak, csak a konyhának, annak is csak most. Telefonálsz, felsőbb utasítást kérsz. Kapsz, eljársz, a lehető legkedvesebben, mégis határozottan és mellébeszélés nélkül.
Közben elkezdődik a kenyérsütés. Leveszed, megtöltöd a kész kis botkenyereket.
Kiderül, hogy az egyik srác még délelőtt beverte az orrát, orvos kellene hozzá. Azonnal intézkedsz, autóba ülsz vele, a barátjával és a pedagógussal - aki kijelenti, hogy rögtön a kórház felé induljunk. Beviszed őket a megyeszékhelyre.
Míg már a röntgenre várnak, megvilágosodsz, hogy a hidegcsomagokhoz most tudnál alapanyagot szerezni. Beülsz a kocsiba, elmész a Tesco-ba, megveszel 30 főnyi zsemlét, felvágottat, italt. Visszamész a gyerekért. Kutya baja.
Már rákanyarodnál a főútra, amikor megkapod a felsőbb utasítást: vissza a kórházba a röntgen-leletért.
10 perc után készségesen kiadják. A diákok és a pedagógus a kocsiban várakoznak.
Az autóban hazafelé a srácokkal rockot énekelsz. Bírják. A Sweet home, Alabama-ra fordulsz be a hotel útjára.
Csak a szálloda udvarán veszed észre a rendőrautót magad mögött. Közúti ellenőrzés - csak nem vetted észre kint - mondják.
Nincs nálad a jogsid. Mondod, hogy rohanva indultál a gyerekkel a kórházba. Elhiszik, megértik. Kiszabják a legolcsóbb büntetést, és nem kérdezik, hogy kié a kocsi (mert nem a Tiéd, és meghatalmazásod sincs), nem azért állítanak meg, mert lámpa nélkül jöttél, vagy telefonáltál út közben (ilyen is volt aznap). Hálás vagy egy kicsit.
A konyhán még ellenőrzöd, hogy a segítségeid felvágták a szalámit másnapra.
Amíg lefekvéshez készülsz, még Stinget hallgatsz kicsit.

És másnap kezdődik minden előlről...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése