Nem volt vele semmi konkrét célom, egyszerűen csak így esett jól. Hajat mosni idő előtt, szép színű, meleg kelmékbe bújni, kicsit csillogóbb tekintettel járni-kelni a világban.
Persze nem mindenki látta meg bennem a tündért, de azért voltak néhányan. Zoli, amikor hazajöttem, és elkerekedett szemmel közölte, hogy ma is gyönyörű vagyok - de rajta kívül is azért akadtak egy-ketten.
Gergő - 5 éves, gentleman tanítványom - például megjegyezte, hogy "milyen szép a hajam", Balázs pedig jól megölelgetett - ahogy ez egy vidám, melegszívű tündér-lánynak igencsak jólesik.
Holnap nem tudom, minek öltözöm, de hallgatni fogok az ösztöneimre holnap is e téren, az már biztos.
Ugyanis erdei tündérként ma annak ellenére csillogott a szemem, és tudtam édesen mosolyogni, hogy ki sem láttam a náthából egész nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése