Már második alkalommal ejtenek át.
Már második alkalommal mondják, hogy jönnek; pakoljuk ki a lakást teljesen; majd közlik velünk, hogy mégsem most.
Már második alkalommal dekkol itthon valamelyikünk, várva őket, potyára.
Sorolhatnám még, de úgy tűnne belőle, hogy ideges vagyok emiatt.
Nos, az a helyzet, hogy valami rejtélyes oknál fogva NEM vagyok dühös amiatt, hogy a lakás még egy napig teljesen feldúlt állapotban lesz.
Nem vagyok dühös, mert majd holnap jönnek, és megcsinálják. Vagy maximum nem. Nem igazán érdekel.
Az időmbe belefér az ide-oda pakolászás; rendet így is-úgy is tennem kell már; hát jöjjenek holnap, ha nekik az jobban megfelel.
Lehet, hogy mulya vagyok, vagy kretén, vagy nem tudom, de úgy érzem, nekem is, nekik is jobb így.
Talán közeledem a megvilágosodáshoz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése