Persze fáradtan, kicsit becsípve az ember sok mindenen nevet - nekem mégis ez az, ami megmaradt. A felszabadult, közös nevetés. Lényegében mindenen.
És persze igazam volt, hogy a borhoz kóla kell. És megállapítottuk, hogy én vagyok a család pszichológusa. Aztán elmentünk lángost enni is - ami addigra már elfogyott. De aztán mégis ettünk.
A lányokon meg öv volt, és nem szoknya. De nem értették, miért nézzük őket.
Este 11-kor négyen Tescoba menni mókás mulatság - pláne ha a tök nem "orange pumpkin", csak a kasszás hiszi annak. A műzliszelet mindenesetre jólesett. Azután persze holtfáradtan kell még egy Becher és egy tea, és amíg Zoli meg Balázs isten tudja, mit baromkodnak a nappaliban, addig mi, lányok még váltunk pár hol mókás, hol komoly szót félálomban a konyhában.
Jó este volt - nekem mindenesetre tetszett!
Ha hazajön Balázs, szeretnék sok-sok-sok ilyet még!
Ja és: Zoli, Ági, Balázs: KÖSZI! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése