Tíz apró titok

Tele vagyok érzésekkel, gondolatokkal, emlékekkel. Nem tudom őket egyetlen láncra felfűzni; talán csak erre az egyre: titkok. Nem olyan titkok, amiket nem szabadna kifecsegni, mert az valaki kárára válik - sokkal inkább olyanok, amiket így-vagy-úgy még nem volt lehetőségem megosztani másokkal, a szeretteimmel, néha önmagammal sem. Érezem még a múzsa csókját a homlokomon, nem akarom, hogy terméketlenül szálljon el az ihlet - leírom hát, ami az eszembe jut; aztán majd szemezgettek.

1. Imádok elengedett kormánnyal biciklizni. Azóta tudom, hogy muszáj  megtanulnom, mióta 12-13 évesen - a romantikára leginkább érzékeny kiskamasz koromban - egyetlen egyszer láttam az Angyalok városát. Tisztában vagyok vele azóta is, hogy csakis az az igazi szerelem, akiért levetném magamat egy ház tetejéről, hogy aztán újra születhessek Mellé az életben; és amikor elengedem a kormányt a biciklin, általában egy pillanatra behúnyom a szememet, mélyen beszívom a levegőt, és kicsit átélem ezt a reménybeli teljességet.

2. Szeretem az esőt. Főleg a nyári esőt. Egyszer - minden racionális érv ellenére, és a barátaim lehülyézéseitől övezve - minden előzetes bejelentés nélkül kirohantam nyáron a friss záporba, és csak akkor jöttem vissza, amikor már bőrig áztam. Az eső megtisztít.

3. Félek a filmektől. Kamasz koromban még néztem filmeket, de mindig mélységesen felháborított, és iszonyúan elkeserített a kontraszt a filmbeli boldogságok, megoldások, lehetőségek és a realitás között. Emiatt az első szerelmes jelenetnél általában kilépek a bűvkörből - nem akarok hülyeségektől sérülni. Mindemellett nagy vágyam, hogy egyszer úgy éljek, hogy egyetlen filmet se kelljen azért elkapcsolnom, mert fáj a benne látott elérhetetlen boldogság.

4. Megnyugtat a hajmosás. Ha valami lelki nyűgöm, irreális bánatom, feloldhatatlan belső konfliktusom van, általában a zuhany alatt végzem, és nagy eséllyel a hajamat is megmosom. Ahogy az eső, a forró víz is átmos, felfrissít, újászül - tisztán sokkal könnyebb mindennek nekivágni. Van, hogy emiatt naponta kétszer, háromszor is lezuhanyzom.

 5. Általában nagyon sok felé tudok egyszerre figyelni - de ha írok, akkor minden artikulált külső inger zavar. Ha Zoli épp filmet néz közben, akkor elvonulok a gépemmel a hálóba. Tanulni sem tudtam soha zene mellett.

6. Még a medencében is cápatámadástól tartok. Ovis koromban rajongtam a cápákért, nagyon vonzott a természetfilmekben látott veszélyes világ - így minden elérhető információt megszereztem róluk. Emiatt aztán idővel mindenhová oda is képzeltem őket - ami különösen komikusság tette például az uszodai élményeket, ahol folyamatosan a víz mélyét sasoltam támadó ragadozók után kutatva.

7. Van egy közös dalunk, amit mindig Zoli énekel nekem, ami nagyon butus, és nagyon kedves egyben. Ha szeretetre, dédelgetésre, szeretgetésre vágyom, gyakran kérem, hogy énekelje el nekem azt, hogy....no neeeem, nem árulom el, hogy hogy kezdődik, ez a mi titkunk :).

8. Tartok tőle, hogy ha kutyust tartunk majd egyszer, akkor az nem fog szeretni engem. Sosem volt olyan állatom, aki reálisan, számomra is érthető formában ki tudta volna fejezni felém a ragaszkodását vagy szeretetét - és emiatt némileg kételkedem abban, hogy engem (aki tuti néha elfelejtem majd megetetni, és bizonnyára túl kevés időt töltök majd a szeretgetésével) egy kutyus valóban elfogadjon és szeressen. Remélem, ez a kételyem idővel és tapasztalattal eloszlik majd.

9. Amikor fáradt vagyok vagy nyűgös, nagyon megnyugtat, ha valami finom, puha, meleg anyag az arcomhoz ér. Teljesen elernyedek és átszellemülök attól, ha az arcomat simogatják.

10. Nagyon fontosak, és nagyon sokat mondóak számomra az érintések - épp emiatt nagyon csínján is bánok velük. Akik fontosak, akik belül vannak egy bizonyos lelki körön, azokat teljesen természetes módon megérintem; és vannak olyanok, akikkel egyszerűen zavarba hoz bármiféle fizikai kontaktus. Hogy mi alapján teszek különbséget a kettő között? Nos, ez még nem tiszta számomra sem - idővel, és érintésekkel talán rájövök :).