Akár hiszitek, akár nem, lehet hinni annak, amit a vaniliás cukor tasakjának a hátulján írnak.
Rühelltem már felhívni ikszedszerre is Anyut, hogy hogy készíti a meggyeslepényt, a hűtőben viszont végérvényesen szottyadásnak indult a pár napja kiolvadt, és Zoli által majdnem teljesen felzabált meggy - szóval tennem kellett valamit.
20 dkg liszt, 20 dkg kristálycukor, 20 dkg margarin, 10 dkg darált dió, mandula vagy kókusz (és az utóbbit választottam, és nagyon nem bántam meg), 6 tojás sárgája (és a fehérje külön felverve), 1 egész tojás, 1 csomag vaniliás cukor, 1 csomag sütőpor (vagy szódabikarbóna), meggy. Körülbelül ennyi is a művészet. A margarint a cukorokkal kikeverem, majd bele a tojássárgák, liszt; a tojásfehérjét külön felverem, és belekavarom, nomeg a sütőport is. Kivajazott formába teszem, megszórom a meggyel, és 175 fokon megsütöm (kb. 45-50 perc).
Rég ettem ilyen finom piskótát, úgyhogy a recept megért egy megörökítést.
Ps.: Vigyázat, addiktív! Leszeltem ezt a szeletet fényképezés céljából, aztán (amint láthatjátok) megharaptam; végül elfogyott az egész...Bárminek ellen tudok állni, kivéve persze a kísértést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése