A baba-vigyázás során a nagyobbik gyerkőc utcai cipővel végiggyalogolt a kardigánomon és a nagyon féltve őrzött csizmám szárán - miután felborította a szatyromat, kiverte belőle a kardigánt, és felrúgta a csizmát. A lakásban körbe rohangálós játék közben többször megütött egy cipőkanállal.
Az anyuka azt kérte, hogy próbáljam meg nem letenni aludni a kicsit, hogy délután jól aludjon. A baba emiatt az együtt töltött idő végére elég nyűgös volt, és - az amúgy le nem vágott körmével - többször nagyon fájdalmasan belém markolt-karmolt. Az alkaromon meglátszik a helye.
Az anyuka 40 percet késett a megbeszélt hazaérkezési-időhöz képest. Nekem megbeszélt találkozóm volt bébiszittelés utánra...
Valakiről, akit mindeddig nagyon nagyra becsültem és tiszteltem, megtudtam valamit, ami elbizonytalanított az irányába tanúsított érzéseket illetően.
Az elhalasztott találkozón negyed órát vártam Újpest Városkapu metróállomás festőien rusztikus környezetében Csillára - aki mindemellett korrekt volt; mondta, hogy késik; bocsánatot kért; nem hibáztatom.
Annamari azt kérte, hogy ne süssek sütit a gyerkőcökkel a mai angolórán, inkább csak másfél hét múlva.
Az első órámon csak 2 gyerkőc volt.
A második órám hetek óta a legjobb volt az adott csoporttal; de az óra végén Dániel hátbavágta magát az ugrálókötéllel, így sírva lett vége a foglalkozásnak...
A Kaiser's-ben hosszú volt a sor. A hentes nem volt hajlandó kulturáltan kommunikálni, pedig én nagyon kedves és nyugodt voltam.
Egyedül ülök itthon, és nagyon vágyom egy ölelésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése