A változások furcsa természetéről

Oroszlán vagyok. Mondják, hogy szabadnak születtem; és az ehhez való jogomra szinte bármi áron igényt is tartok. A szabadság pedig az én olvasatomban közel álló - ha nem éppen rokon értelmű - fogalom a változatossággal. A dolgok, a személyek, az események színes forgatagával körülöttem, az állandó nyüzsgéssel, inger-sokadalommal, a választás mindenkori lehetőségével.
Éppen emiatt sokkal inkább a bőrömön érzem, mindennapi megoldandóként érzékelem korosztályom nagy kérdésfelvetését, dilemmáját: Mikor, melyik helyzetben válasszam a biztonságot; és melyikben a kalandot, izgalmat? És bevallom, néha csak a túlfejlett önuralmam, és az emberi lelkek világában való járatosságom ment meg attól, hogy kárt okozzak saját magamnak (és akkor is az erdőben aludjak, sátor nélkül, télen, amikor tudom, hogy nem jelenthetek beteget a munkahelyemen); vagy, hogy akaratlanul is megbántsam a szeretteimet a hirtelenségemmel, csapongásaimmal.
És egy - nem is olyan régiben tudatosult - felismerés.

Úgy gondolom, hogy a változatosság, a változás maga a legtöbbünk életében nem elvárható, hogy a körülmények, személyek, helyszínek, események örökös változásából, forgásából adódjon. Ennek két nyomós okát is látom.
Az egyik ok, hogy ha így lenne, akkor le kellene mondanunk arról az alapvető biztonság-érzetről, ami az emberek többségére veleszületetten jellemző. Azaz kifordíthatjuk óráról órára a sarkaiból a világunkat - ami így egy rendkívül kalandos és élményekkel teli hellyé válik; de egyáltalán nem biztos, hogy komfortos, megnyugtató, harmonikus is lesz. Meg kell találnunk az élmény-keresésben egy olyan egyensúlyt, ami még nem veszélyezteti ezt az elemi biztonság-vágyat.
A másik ok pedig alapvetően a saját életünk megváltásának a külső körülményektől való elvárásában rejlik. Hiszem, hogy az én életem csakis tőlem, magamtól lehet színesebb, izgalmasabb; a kaland, a fény, az álmok, a beteljesülés első sorban belül keresendő. Természetes, hogy egy mozgékony, energikus, élettel teli egyén hasonló társakra, programokra, tapasztalásokra vágyik. Mindemellett a folyamat iránya nem megfordítható. Ezek a tulajdonságok csakis akkor a sajátjaim, ha önmagamból kiindulva, és önmagammal megbékélve, saját magamra is értékként tekintve vetem bele magamat a forgatagba; ha ez az élmény-kavalkád nem feltétele a létemnek, a boldogságomnak; csupán színesíti, árnyalja azt.

A fenti érvekből kiindulva pedig úgy gondolom, hogy mielőtt feltétlenül tűzzel-vassal meg akarnám változtatni a világot magam körül; mielőtt erőnek erejével megpróbálnám színesebbé, élénkebbé, hangosabbá formálni; okvetlenül fontos, hogy belenézzek a tükörbe, és megbizonyosodjam róla, nincs-e véletlenül napszemüveg rajtam, vagy füldugó a fülemben...Okvetlenül fontos, hogy megbizonyosodjam arról, hogy önmagamban, önmagam számára elegendően színes, élénk és kalandos vagyok; hogy magamat képesnek érzem mindezen izgalmak megálmodására és megvalósítására; hogy nem pótolni igyekszem valamit, csupán kiegészíteni, színesíteni, megosztani vágyom...

A legtöbbször elég levenni azt a bizonyos napszemüveget is, és rögtön előtűnnek a világ zsibbasztóan szépséges színei...