Bár versengő típus vagyok, nem szeretem a versenyeket.
Azaz pontosítok: nem szeretem azokat a helyzeteket - legyen az felelés, vizsga, bemutató, koncert, sportverseny, bármi - amikor a korábbi nagyon hosszas és lelkiismeretes felkészülés egyetlen, 5-10-20-45 perces aktuális teljesítményben kell, hogy megmutatkozzon.
A legtöbb vizsgámra, fellépésemre, versenyemre, bemutatómra ugyanis valóban rengeteget készültem, készülök. Tárgyi tudásban, és újabban lélekben is. És iszonyúan falsnak és igazságalannak találom, amikor mindezt a felkészülést végül egyetlen "pillanatkép" alapján értékelik. Még akkor is, ha ez a pillanatkép - ahogyan nekem az adrenalin segítségével általában - jól sikerül.
Ezt a pillanatképet ugyanis sok minden árnyalja. Az együttműködő felek. A technikai eszközök. Az izgalom. Az egészség. Körülmények. Megannyi apró, kiszámíthatatlan, önmagában ártatlan és ártalmatlan körülmény.
Azt gondolom, csakis akkor értékelhetjük, akkor minősíthetjük valakinek a munkáját, teljesítményét - és akkor sem őt magát! - ha jól ismerjük a történetét, a hozzáállását, az erősségeit és gyengeségeit. Ebben az esetben pedig minek a górcső; minek a nagyító alá vett fél óra?!
Persze, az életben sokszor olyanokkal kerülünk kapcsolatba, olyanokat kell meggyőznünk vagy megnyernünk, akiket akkor látunk életünkben először. Én pedig szentül hiszem, hogy ez a fajta "prezentációs" feladat erre, és csakis erre nevel.
A többi, sokkal gyakoribb élethelyzetben a környezet - a kollégák, a család, a barátok, a szomszédok - úgyis tudja, vakon és tétovázás nélkül tudja, milyen emberek vagyunk; és nem kell kétszer végiggondolnia, hogy mellénk, vagy ellenünk álljon egy vitában.
Na mentem vizsgatanítani. Így 4 év után.
egy kalappal :)
VálaszTörléstanárként talán Te is kerülsz majd olyan helyzetbe, amikor olyan diákok adnak majd számot tudásukról, akiket nem ismersz túl mélyen....de legalább Te magadból kiindulva empatikus leszel ;)
Én mindig igyekszem - tanárként, emberként - a ráfordított időt, a befektetett energiát értékelni.
VálaszTörlésEgy másodfokú egyenlet rossz megoldása Einsteinnél karó, de nagyon-humán-beállítottságú Zsuzsikánál lehet akár 5-ös is. Mert legalább eljutott valameddig.
Hiszem, hogy ha mindenkit a saját mércéjével mérünk, boldogabb lesz ez a világ.
Engem meg aztán tanárként mérhetnek bármelyikkel. Állok elébe. Leginkább az zavar, hogy nem egy valós képet kell ma mutatnom. És gyűlölök képmutatni.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÉéééés, megcsináltam.
VálaszTörlés47 perc, 5 feladat, 3 tagú bizottság, és egy ÖTÖS.
De mindemellett nem vagyok boldog. Pontosabban: nem ettől.
Ez csak adminisztráció. A fontos dolgok belül vannak, és csak a valóban érdeklődő szemlélő látja őket.
Az pedig láthatta eddig is.