Reggelente egyre könnyebb szívvel indulok neki.
Van ebben mit köszönni Áginak (aki terapizál, és hónapról hónapra levesz ezt-azt a vállamról, de legalábbis segít letenni), a jó időnek, és még sok minden másnak is. De nagy részben a körülöttem élő Embereknek is.
Akik megölelnek, amikor szükségem van rá. Akik derült égből, szinte ismeretlenül oldják meg egy olyan nehézségemet, ami ma reggel az egyetlen apró gyomorgörcsöm oka volt. Akik fénnyel a szemükben figyelik, ahogyan magyarázok, vagy lesik az érkezésemet az ablakban. Akik elnézik, hogy kések, amikor nem tehetek róla. Akik beszélgetnek velem a saját szabadidejükből, mikor már csak ez tart a felszínen. Akik elfogadnak. Akik szeretnek.
Tavaszt varázsolnak a szívembe nap, mint nap.
És így nagyon egyszerű könnyű szívvel útnak indulni reggel. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése