Amíg az ember nem kezdi el napi szinten vezetni, hogy mire mennyi pénzt költ, addig nem is tűnik fel ez a dolog különösebben. Anyu küld valamit a hétvégén, aztán elfelejtjük, és már csak két hét múlva, penészesen kerül elő a hűtőből - egyenest a kukába. Veszünk akciós felvágottat dögivel - aztán hopsz, már le is járt, már zöld, úgyis levinni készültem a szemetet...
És persze, fáj a szívünk utána így is - de reálisan fel sem tűnik, hogy forintosítva mennyi pénz is landol a szemétben nap mint nap.
Én az utóbbi időben azt veszem meg, amit tudom, hogy az elkövetkező két napban meg is eszem. (Jó, és persze kicsit brutális tréning lehet erre, ha egy hűtő-leolvasztás után nem kapcsoljuk vissza a frigót mondjuk egy hétig...) Mindemellett ügyelek rá, hogy nagyrészt csak boltban vásároljak, csak végszükség esetén (szédülős éhség munkába menet) egyek gyors-kaját, éttermi ételt. És hiszem, hogy előrelátással ezek a "végszükségek" is kikerülhetők lennének.
A következő lépésben pedig: amit főztem, azt meg is eszem. Akkor is, ha jobban esne egy gyros. Vagy akkor is, ha már harmadik étkezésre van ugyanez. Alapvetően sosem készítek rossz, nem jó ízű, általam nem szeretett ételeket. Akkormeg miért is ne ehetném meg őket harmadjára is? Fakszniból. De ez sokkal drágább hóbort, mint ha havonta veszek egy pár új cipőt...
Abszolút a minőségi táplálkozás híve vagyok (maradtam). De hiszem, hogy az a leginkább minőségi étel, amit otthon, saját magunk készítünk el. Olyan alapanyagokból, olyan ízesítéssel, olyan mennyiségben, ahogyan mi szeretnénk. Mentesen a felesleges tartósítóktól, állagjavítóktól, stb. Persze, az alapanyagokban is már vannak ilyenek (egy jó piaci vásárlás amúgy ezt is nagy részben megoldja...); de minél több kézen megy át az, amit végül megeszünk, annál több adalékanyag kerül bele. Szerintem.
És persze: a hangulat-kedvéért-étterembe-menés, az más. Nem az a lényeg, hogy csak otthon, csak friss bio-kaját együnk. Hanem az, hogy ne kényszerből szórjuk a pénzt nem minőségi táplálékra - miközben otthon kidobáljuk, amit megvettünk, mert "jó lesz valamire". Továbbra is szeretem a McCafé-s kávét. Csak ritkábban engedem meg magamnak. És így sokkal inkább válik ünneppé, örömtelibbé ha megteszem :).
Egyszóval: az október hónap jó részét a gyakorlati szempontból TUDATOS táplálkozásnak szentelem. Azt eszem, amit megkívánok - de otthon készítem el, és több adag is marad belőle, még aznap későbbre, vagy másnapra; nem tervezek messze előre, azt veszem meg, amit még aznap fel fogok dolgozni; és elfogyasztom a maradékokat, nem várom meg, míg megromlanak.
Az anyagiakon már most látszik a változás. És a lelkem is könnyebb.
Még akkoris, ha ezzel egyedül én nem mentek meg egy éhező gyereket sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése