(Bocs, csak ez az egy fotó készült. Inkább megéltük, mint megörökítettük a dolgot...)
Síelni voltunk a Mátrában.
Amikor elmeséltem Apunak a hétvége történéseit, mindketten komolyan meglepődtünk.
Ő azon, hogy én totális eufóriával meséltem, mi történt, hogy történt; min röhögtünk, és hogy oldottuk meg a helyzeteket. Én meg azon, hogy valóban egy másik olvasatban, másik nézőpontból belegondolva ez a hétvége igen elcseszett is lehetett volna.
Pedig baromi klassz volt! :)
Mert nem stresszeltünk szombat reggel, mégis sikerült időben elindulni.
Mert úgy döntöttünk, hogy nem idegesítjük Aput sem azzal, hogy Budapestről hazatelefonálunk: makrancoskodik a kocsi, felsőbb utasítást várunk. Inkább nekivágtunk, lesz, ami lesz alapon.
Mert negyed óra alatt napirendre tértünk afölött, hogy a szálláson csak a mi szobánk privát fürdőszobája van a közös folyosó másik oldalán...Ugyanazért az árért.
Mert nem szívtuk fel magunkat, amikor mindenki étterembe ment, csak mi főztünk...
Mert kaland volt, amikor becsípve elindultunk éjszakai síelni síbérlet nélkül, és végül 2 kilómétert sétáltunk síbakanccsal a lábunkon, léccel a vállon.
Mert az áramkimaradást azzal a biztos tudattal teáztuk át, hogy bizonyára hamarosan vége lesz; de ha nem, nekünk akkor is van kajánk, gáz-zsámolyunk és hálózsákunk (ellentétben az éttermes szekciónak...), és nem futamodunk meg.
Mert tisztában voltunk vele, hogy esőben is lehet síelni - eső nélkül nem is kihívás.
Mert imádtuk azt az egyetlen sípályát, ami a Kékesen használható volt.
Mert rádöbbentünk, hogy eddig még sosem aludtunk egy szimpla ágyban ketten - amire a gyöngyösi szálláson akarva-akaratlan rákényszerültünk.
Mert jól esett a fél órás séta a szállásig a pizzázás után.
Mert sikerült az összes csomagunk mellett és ellenére még egy óriási IKEA szekrényt is begyömöszölni hazafelé a kocsiba - és még a vezetőülést sem kellett sokkal előrébb tolni.
Apu szerint így utaznak a nyertesek.
Szerencsére bennünk fel sem merült, hogy máshogy is lehet...:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése