Kalandok monitoron innen és túl

2 hete nem írtam. Másfél hete World of Warcraft-ozom. Azt hiszem, az összefüggés jól látható, az eltűnt gépidő könnyen megkerül. Játszani jó, játszani feltölt. Pláne, ha Zolival játszunk - monitoron innen és túl.
Mondják, hogy addiktív. Hát jah, el is tudom képzelni. Elsőre engem is beszippantott.
Ugyanakkor meg: kérdés, hogy káros-e ez? Pénteken nem Wow-oztunk - elmentünk koktélozni a barátokkal. És mire észbe kaptam, túl voltam a 3. feszültséglevezető-poháron; végül az estém csúfos véget ért az ágyba ájulva.
Nem, nem az a konzekvencia, hogy csak ezt kell csinálni, mert az igazi döntések nehezek, kemények és visszavonhatatlanok, ígyhát el kell menekülni előlük.
Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy (szerintem) a heti felgyülemlett feszültségnek sokkal adekvátabb lecsapolása, ha napi 2 órán át küldetést teljesítek egy elképzelt világban (és közben nyakon vágok 3 pókot meg 4 trollt), mint ha mondjuk minden este kómába innám magamat - ahogy az emberek jó része tette a (múlt) század elején...
Szép környezetben izgalmas dolgot csinálni, fejlődni, tapasztalni, varázsütésre tanulni, világot látni mindenki szeret(ne). Nekem - úgy érzem - ezek nagy része már a való életben is megadatott, és meg fog adatni még sokszor.
Az, hogy a karakteremmel nap mint nap átélem mindezt, csak hab a tortán...:)