Rengeteg téma felgyűlt, mióta legutóbb ideültem. Hideg is, meleg is.
Volt Szigetköz, volt 30Y, volt nagyon magasan nagyon mély élmény; volt Margitsziget, vakáció-hajtás, találkozások, tapasztalások.
Lassanként megpróbálom tálalni is őket, úgy, ahogyan illene, ahogyan érdemelnék. Meleg van, fáradt vagyok és van jobb dolgom is...De azért majd igyekszem.
Térjünk is rá a maxiriszpekt témára.
Azt gondolom, hogy őszinteség, konfrontálódás témában viszonylag kemény csajszi vagyok, mindamellett, hogy a diplomácia szempontjait is általában lefuttatom, mielőtt nekiesnék valaki torkának. De van, hogy elönt a harci rinaldó, és akkor mégcsak nem is nagyon mérlegelek. Na jó, ilyen egyre ritkábban van.
De most nem is én vagyok a fontos...
Hanem az, ahogy a közelmúltban a fejem fölött zajlott le egy olyan beszélgetés, amihez sem nekem, se más, általam tisztelt személyeknek nem volt vér a pucájában majdnem egy éve. Olyasvalaki ment bele nagyon mélyen a nagyon kemény témába, aki általában bölcsen hallgat, igyekszik nem okoskodni; és inkább nem ad tanácsot, semmint, hogy rosszat adjon. És persze utál konfrontálódni, egyszerűen nem az a személy, aki csak úgy szembemenne valakivel pusztán olyan alapon, hogy neki más a véleménye...
Mi a slusszpoén? Mert nem csak annyi a történet, hogy valaki, aki eddig nem szokott, most végre bevállalt egy problémát...
A pláne az a dologban, hogy nem az ő problémája volt.
Hanem az enyém.
Értem ment szembe, értem szállt harcba, akkor, amikor én mégcsak szót sem emeltem.
És megnyerte a szócsatát. És dacára, hogy nem finomkodott, úgy jött ki a szituációból, hogy még sértett feleket vagy áldozatokat sem hagyott maga után. Egyszerűen meggyőződésből beszélt, de nem akart senkit meggyőzni. Csak elmondta a véleményét. És PONT. És hatott.
Én meg csak kuksoltam a földön, és figyeltem és tanultam. Valamit magamról, valamit egy másik fontos félről; és valamit Róla, aki a legeslegjobb Barátom. :)
Hát, köszönöm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése