Csodáim

Ismeritek azt a fantasztikus érzést, amikor olyasmit találtok a természet lágy ölén, amivel a Természet Anya táplál minket? Gombát, medvehagymát, vagy mást - olyasmit, amiért nem kell megdolgozni, egyszerűen csak terem, a világ - emberek, állatok - örömére, jóllakására, ínyére.
Nem először - de még bőven nem is untig ismételten - élem meg ezt a csodát. És minden egyes alkalommal egy kicsit magamba fordulok, és hálát adok a Sorsomnak. Hogy van, aki/ami táplál. Van, amire nem nekem kell gondot viselnem. Igen is megtörténhet, hogy valami egyszerűen az ölembe hullik, az egyetlen dolgom, hogy észrevegyem és magamhoz húzzam. :)

Manapság, amikor egyre többen élnek egyre nehezebben; amikor mindennaposak az anyagi gondok, anyagi jellegű panaszok, kiváltképp szerencsésnek érzem magam. Azért, amim van. Azért, ami megadatik. Amiért megdolgoztam, és különösképpen, meglepett értetlenséggel azért, ami így, ilyen egyszerűen lesz az enyém. Amiért még erőfeszítést sem igen kell tennem - csak nyitott szemmel járni, figyelni a világra, a csodákra magam körül.

Boldog vagyok, hogy ilyen életem lehet! :)