Otthon, Te Édes!

Engem simán magával vihetne a cigánykaraván. (Feltéve, hogy a Férjemet is hozzák...) Lételemem a mozgásban levés, képtelen vagyok megülni a seggemen. Ha véletlenül mégis kellene, akkor kitalálok valami izmos feladatot a saját szórakoztatásomra, hogy ne őrüljek meg egyhelyben.
Július 26-a óta nem voltam még egybefüggő 48 órát itthon. Szigetköz, kölykök, nyaralás, túra, továbbképzés váltották egymást egy hónapon át. (Oké, előtte se' rohadtunk a panelban, csak júliusban előfordult, hogy 3 napig is szégyenszemre itthon evett minket a fene. De azért lenyomtunk 2 turnust, voltunk a Szigetközben x-szer, felderítettük a cseszneki via ferrata pályát, meg ilyenek...)

Ilyenkor szokták megkérdezni, hogy "Most akkor panaszkodsz, vagy dicsekedsz?", és be kell valljam, egyszerre a kettőt.

Imádom a (cigány)életünket! Semmiért nem adnám oda.
De aki rá akat venni, hogy ma délután elmenjek hazulról, arra rávágom a telefont. Vagy összetörök a fején valamit, komolyan.
És most egy jó darabig NEM fogom decathlonos bevásárlótáskába gyűjtve hurcolni egész nap a hajszárítómat, fogkefémet, melegpulcsimat, pénztárcámat, hajkefémet, váltózoknimat, stb, stb, stb! És egy jó darabig nem fogok felöltözni azért, hogy kikászálódjak az éjszaka közepén pisilni! Kádban fetrengve fogok lábat borotválni, ráülök a wc-re és a TELJES RUHATÁRAMMAL gazdálkodom! Jaaaa, és ha valami koszos, akkor kimosom. Mosógépben! Gyalog fogok boltba járni, mert itt van a sarkon, és nem hagyom el a wifi hatósugarát.

Egy jó darabig.
Egészen pontosan azt hiszem, szombatig délutánig.

Kegyetlen dolog ez a szerelem! :)