Most jó.

Annnnyira nagyon, kimondhatatlanul boldog vagyok amiatt, hogy magam mögött hagytam egy - az utóbbi időben főleg - energia-vámpíroló, kimerítő, görcsös, rossz értelemben küzdelmes helyszínét az életemnek!

Máskor is történt már velem ilyen. És mindig csak már utólag, a rosszat hátrahagyva ismerem fel, hogy mennyire rossz is volt már az nekem valójában.
Ami persze nem azt jelenti, hogy amiből kiszálltam, az tényleg, abszolút értelemben ROSSZ, vagy az volt. Sokkal inkább jelenti azt, hogy velem már nem volt kompatibilis. Vagy alkalmasint én már nem vagyok kompatibilis vele. Pont ezért olyan baromi nehéz az ilyen helyzeteket hátrahagyni: mert racionálisan még az idők végezetéig bírhatóak. Csak éppen nem vagyunk racionális lények...

Úgy érzem magamat, mint aki 5 centivel a föld fölött jár. :)
A nehéz döntések jutalma ez.