A borsó meg a héja...

Zsolti időről időre elfelejti a telefonszámát. Ilyenkor - amikor nem jut eszébe például autószerelőnél, állásinterjún, rendelés-leadásnál, és más lényeges és kevésbé lényeges helyeken - általában felhív, én meg megmondom neki. Ő nem szabadkozik, hogy milyen feledékeny, hogy nem tudja; én meg nem dörgölöm az orra alá, hogy miért nem.

Időről időre elveszítem a kesztyűmet. Ilyenkor - amikor nem találom, és keresem a szekrényben, a kabátzsebekben, a táskámban, a kocsiban, és más lehetséges helyeken - általában megkérdezem Zsoltit, hogy nem látta-e valahol. És bár ő azt mondja, hogy nem látta, másnapra mindig megtalálja. A pakolóban, a kocsi mellett. Ott szoktam ugyanis elhagyni. És én nem szabadkozom, hogy milyen trehány vagyok, hogy mindig elhagyom; ő meg nem dörgöli az orrom alá, hogy miért nem figyelek jobban.

Zsák a foltját, azt hiszem.