Nem vagyunk szentimentális alkatok. Nem sírunk a jól komponált rágó-reklámon, nem volt lufi-eregetés az esküvőnkön, a legutóbbi évfordulónkat mindketten elfelejtettük.
Nem vagyunk szentimentális alkatok, így sosem gondoltuk volna, hogy valaha ujjongani fogunk, amikor
- végre kijön az a nagy böfi vagy puki
- az egyetlen gyöngyszemünk végigpisili a kanapét, ágytakaróstul, mindenestül
- elképesztően nyúlós zöldesbarna kaka van a pelenkában
- a kicsi kincsünk végighányja Zsoltit válltól vádliig.
Sosem gondoltuk volna; most mégis ujjongunk, és rettentően megdicsérjük Mátét, amiért ennyire ügyes volt.
Aztán 3-4 év múlva majd győzzük következetesen megmagyarázni, hogy miért nem böfögünk az asztalnál, pukizunk társaságban; miért kell a wc-be pisilni, kakilni; és miért nem jó ötlet félig feldolgozott étellel leköpdösni másokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése