Nem vagyok még erőm teljében, áthívom hát édesapámat, hogy segítsen megfürdetni Mátét, úgyis imádja csinálni.
Zsolti itthon várja meg a nagypapát. Már cipő van a lábán, már elköszönt kétszer, de még visszalép a félhomályos nappaliba, komoly arccal apám felé fordul, és így szól:
- Péter, Mátét úgy kell büfiztetni, hogy teljesen átdobod a válladon, hogy hátrafelé lelógjon a keze, meg a feje is. (Közben mutatja, hogy hogyan lóg le a baba feje és a karjai az elképzelt váll fölött.) Nem függőlegesen, nem a mellkasodon, mint más babákat. Mátét így kell böfiztetni. (És mutatja mégegyszer.)
Összeröhögünk apámmal. Kiskoromban ő böfiztetett engem, van is egy ősrégi fotónk az ominózus, épp bemutatott mozdulatról. Zsolti kikéri magának a somolygásunkat.
Mert - ahogy mondja - tisztában van vele, hogy apám marhára ért a böfiztetéshez.
Node Máté böfiztetésében Ő a profi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése