12 év NŐ

16 évesen nem tudtam elképzelni, hogy valaki nem tud palacsintát vagy rántottát sütni.
16 évesen nem tudtam elképzelni, hogy mi visz rá valakit, hogy addig csiszatolja wc-papírral az ablaküveget, amíg csíkmentes nem lesz; ezen anyámmal egyszer késhegyig menő vitám is volt.

18 évesen nem tudtam elképzelni, hogy valaki nem tud egyedül megszervezni egy nyaralást.
18 évesen nem tudtam elképzelni, hogy miért öltözik valaki second hand-ből.

20 évesen nem tudtam elképzelni, hogy valaki a szüleivel éljen.
20 évesen nem tudtam elképzelni, hogy valaki akkor is tele tankolja a kocsiját, ha nem készül éppen 800 km-es kiruccanásra.

22 évesen nem tudtam elképzelni, hogy valaki 6-8 év alatt járjon ki egy egyetemet.
22 évesen nem tudtam elképzelni, hogy valaki huzamosabb ideig élvezze, hogy párkapcsolat nélkül, szabadon él.

24 évesen nem tudtam elképzelni, hogy valaki ne a saját háztartását vezesse.
24 évesen nem tudtam elképzelni, hogy valaki késztetést érez rá, hogy heti rendszerességgel kitakarítsa a lakását.

26 évesen nem tudtam elképzelni, hogy valaki ne 100%-ban a saját jövedelméből, függetlenül éljen.
26 évesen nem tudtam elképzelni, hogy kevesebbet költsek ruhára és szórakozásra, mint kajára.

28 évesen már elég sok mindent el tudok képzelni.
28 évesen tudom, hogy ami tegnap még a szerepemmel, helyzetemmel járó evidenciának tűnt, az lehet, hogy holnap lehetetlen vagy élhetetlen lesz; és ami tegnap összeegyeztethetetlen marhaságnak látszott, az holnap lehet szükségszerű, vagy akár vágyott is.

30 évesen? Kiváncsi leszek! :)