Mélylevegő-beszív-kifúj-mindeneste.
Holnap jobb lesz. Meghúzom magam. Együttműködöm. Nem dumálok vissza. Nem akadok fenn. Nem hasonlítgatok. Nem akarok. Nem állok ellen. Nem fogalmazok meg véleményt. Nem fogalmazok meg kritikát. Nem várok semmit. Nem őrülök meg.
Aztán holnap persze nem meghúzom magamat, hanem fel. Nem hasonlítgatok, hanem hasonlítgatnak. Nem fogalmazok meg kritikát, hanem elszenvedem.
Mélylevegő-beszív-kifúj.
Holnap jobb lesz. Holnap jobban csinálom. Holnap nem adok támadási felületet. Holnap megpróbálok tökéletes lenni, bárhogy is utálok.
Mélylevegő-beszív-kifúj.
Nem megy, megőrülök, felrobbanok, vagy inkább mindkettőt egyszerre. Mindig úgy érzem, hogy Buddha hozzám képest smafu, aztán mégis. Valahol mindig elrontom. Valahol mindig elrontanak.
Mélylevegő-beszív-kifúj.
Mégis hány hete megy ez? Vagy hány hónapja? Hány nap telt el már így? Hányszor próbáltam meg? Hányszor csúsztam a taknyomon világgá? Hányszor próbáltam meg megint? Hányszor kell még nekem az okosabbnak lennem? Hányszor tudok még okos lenni?
Mélylevegő-beszív-kifúj.
Nem szabad ilyen negatívnak lenni. Tele van az életem pozitív dologgal. Tele van az életem örömmel.
Csessze meg az öröm, ha nem tudom megélni, mert totálkáros holtideg vagyok ezektől a baromságoktól.
Ommmmmmm....pozitív vagyok......ommmmmm......nyugodt vagyok............ommmm...........a babának is az jó, nem kell felhúzni magamat minden apróságon............ommmmmm.
Nem a szart nem. Elegem van. Nem vagyok pozitív.
Mélylevegő-beszív-kifúj.
Talán majd holnap.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése