Mikor kiderült, hogy anyuka leszek, eléggé megriadtam. Láttam magam előtt a beszűkült tereket és lehetőségeket; láttam magamat csak anyukának, és semmi másnak.
És ez a parázás kisebb-nagyobb intenzitással eltartott egy darabig. (Biztosan még el is fog néha...)
A hétvégén egész végig barátnő voltam, a Csajos Nyaraláson. Péntek délután és vasárnap este egy kicsit egyesületi elnök. Reggel a tükörben nő; a telefonban, szerető feleség. Útközben vagány csaj napszemüvegben, ki-ha-én-nem betyár kópé. Szombat este felfedező. És közben végig - talán az eddiginél egy kicsit még mélyebben is - anyuka.
Bár a testem már egy másodpercre sem hagyja elfelejteni - amúgy nem is akarnám - hogy új szerepre készülök, ez a hétvége maximálisan meggyőzött arról, hogy nem kell elengednem, nem kell elfelejtenem a régi szerepeimet.
Maradok, aki mindig is voltam. Kiegészülve egy KisKópéval. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése