Amikor kisbabánk van, rendkívül sokszor találkozhatunk azokkal az ortodox, begyöpösödött elméletekkel, miszerint a gyermek bíztatása, megtapsolása, kiemelt figyelemben részesítése meggyorsítja egy-egy mozgásfajta megtanulását; ha látja a kölyök, hogy mennyire örülünk az újdonsült tudománynak, majd gyakrabban végzi; ahogy a patkány is megtanulja a laboratóriumi ketrecben, hogy a gombnyomásért cukrosvíz jár.
Kamu az egész.
Az viszont valóban segít a kisded mozgásfejlődésének motiválásában, ha
- a közelében őrizetlenül hagyjuk bármilyen technikai eszközünket.
- tudatosan a közelébe pozicionálunk kisgyerek kezébe nem való tárgyakat.
- 10 másodpercre magára hagyjuk alvó állapotban egy franciaágy közepén.
- időre megyünk valahová, és szeretnénk mielőbb bepelenkázni vagy felöltöztetni, esetleg mindkettőt.
- olyan kortásaival engedjük össze, akik hamarabb érnek oda az izgalmas tárgyakhoz, mint ő.
Fenti esetekben a kisded mozgása akár másodpercek alatt is ugrásszerűen képes fejlődni.
