Háztömbünkben (mármint itt, ahol lakást bérlünk) felújítási munkálatok zajlanak. ZAJlanak, írhatnám, hiszen a dolgozók igen serény és lelkiismeretes emberek, reggel 8:00-kor kezdik a műszakot; és mivel is kezdenék mással, mint a vasbeton-elemek fúrásával vagy vésésével - nyilván ez a legborzasztóbb feladat (Zoli is csak életveszélyes fenyegetések hatására állt neki, hogy felszerelje a konyha-polcot - azóta tátong két méretes kráter a wc falán...), és szeretnének hamar túlesni rajta.
Lévén béketűrő (és nem utolsó sorban jó alvó) lény, a dolog engem nem ráz meg különösebben.
A munkálatok immáron 3 hónapja ZAJlanak tehát, meglehetősen sajátos műveleti sorrenddel, tudniillik elsőként a hőszigetelést pipálta ki a csapat, majd az erkély-korlátokat cserélték újra. Hogy az ablak-csere mikor következik - nos ez találgatások tárgya, úgy november óta. Szerencsére a karácsonyt megúsztuk ép nyílászárókkal, és a januári rekord-fagyokban sem kopogtatott be senki, hogy most bizony egy-két napra átjáróházat gyártana a lakásunkból az Északi-szél számára. Reménykedünk: talán tavasszal. Dehát: Isten, és az építőipar útjai kifürkészhetetlenek.
Ma reggel - a vekker elvetélt próbálkozása után - arra ébredtem, hogy valaki nagyon szeretne bejönni a lakásba - az erkély-ajtón keresztül. Utánajárva a dolognak kiderült, hogy korántsem ez a tényállás, csak éppen most vágták le az erkélyünk régi korlátját, hogy szebbre-jobbra-karcsúmagasabbra cseréljék.
Nos, sokféle reakció létezik arra, ha az embernek - akár csak ilyen csekély szinten is - betörnek az életterébe, és megzavarják a nyugalmát. Pár hete szó szerint nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, amikor a kedves szomszéd hölgy az ablakon derékig kihajolva emelt hangon "mocskos, tolvaj bandá"-nak titulálta s metsző hidegben a házon dolgozó szerencsétlen munkásokat - amiért épp elfele cipelték a ház előtti kiskertből a levágott hulladék erkély-korlátokat.
Szerettük volna megkérdezni a hölgytől, hogy vajon gyűjti-e az efféléket, vagy a saját hátán szeretné mind az ezervalahány erkély-korlát-maradékot a MÉH-be cipelni; és hogy vajon kifizeti-e majd a bírságot, amit az önkormányzat vet ki a házra, ha nem takarítjuk el a hulladékot záros határidőn belül.
Ehelyett estünk egymásnak a röhögéstől, hogy még egy ilyen kretént!?!
Egyszóval ma, amikor kilibbentem hálóingben a nappaliba, és konstatáltam, hogy az erkélyen két markos legény cseréli épp a korlátot, akkor nem tártam tágra az ajtót, és visítottam ki, hogy "Huligánok!", inkább felöltöztem a fürdőben, aztán kisiettem hozzájuk, és megtudakoltam, hogy kérnek-e egy meleg teát. Mínusz fokok voltak. Kértek.
Míg teáztak, elbeszélgettek az ipari alpinos kalandjaikról - mivel volt szerencsém megjegyezni, hogy én is kicsit "szakmabeli" vagyok. Kedvesek voltak, gyorsan és precízen dolgoztak, megköszönték a jóltartást, aztán mire kettőt fordultam, már le is vonultak az erkélyről.
Más munkájához viszonyulni sokféleképpen lehet.
De vajon hány napig fog tartani az ablakcsere nálunk, és hány napig a szomszéd hölgynél?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése