Ha nem olyan szabályokkal "játszanék", amilyenekkel; nem volna célravezető ebből, erről blogbejegyzést írni. Én azonban így, ilyen vállalásokkal játszom.
Azaz nem játszom.
Nem játszom azzal, amit nekem mondanak, nem játszom azokkal a jól burkolt, vagy kevésbé alaposan csomagolt üzenetekkel, amelyeket rajtam keresztül közvetítenek akarva-akaratlanul. Nem játszom a naivát, és a mindentudót is csak ritkán. Nem játszom a másik bizalmára, megbecsülésére vagy barátságára: egyszerűen csak nem térek ki az események felém tartó, rajtam keresztül folyó áramlása elől. Látok, hallok, tapasztalok; ha kérdeznek, válaszolok; ha megkérnek, felejtek. Ha rábírnak, taktikázom. De ezt sem az őszinteségemet feladva.
Ez a dolga a mindenkori informátoroknak.
Dilemmában vagyok, mert néha fel-feltörnek bennem olyan gondolatok, érzelmek, hirtelenségek és gesztusok, amelyekkel átlépem, vagy átlépném a saját magam által írt becsület-kódexet; olyan talajra lépnék, amin másnak kell járnia, hiszen ő tudja csak az utat, neki súgta meg a Sors; alattam hirtelen süpped az ingovány és cuppan össze a fejem fölött a láp, ha mégis erre az ösvényre térek.
Nem szeretnék se darázsfészekbe nyúlni, se más farkával verni a csalánt. Olyanéval sem, akinek nincs is.
Nem szeretném hitelemet, megbízhatóságomat, stabil kiszámíthatóságomat veszíteni senki előtt - még akkor sem, ha olyan ügyről van szó, ami igenis mély érzéseket, indulatokat kavar fel bennem helyenként és időnként.
Nem szeretnék állást foglalni - de idővel a pártatlanság is hitelét veszíti. Nem szeretnék, nem is fogok tudni idővel pártatlan maradni. Mindemellett szeretnék hitelesen állást foglalni.
Úgy, hogy teljesen mindegy legyen, melyik oldalon is állok, hiszen mindkét-felé igazat mondok, enyhülést hozok, fejlődést segítek. Úgy, hogy legbelül is el tudom fogadni mindkét oldal szempontjait - legfeljebb valamelyiküket fajsúlyosabbnak érzem.
Jó döntés sosincs. Döntés van.
Mindig az a jó döntés.
Veletek vagyok.
Majd egyszer elmesélem. A tegnapot is. Azt is, hogy most miért jobb, meg azt is, hogy miért tudom megint elhinni egyáltalán, hogy van merre menni - mennünk.
VálaszTörlésAztán persze lehet, hogy nem így van.
Éééés igen, nincs jó vagy rossz döntés, döntés van. Ezt, ha valamit, ha semmi mást nem is - megtanultam.
Ha megérett rá, hogy elmeséld, én szívesen fogom hallgatni. Csak szólj, várom.
VálaszTörlés