Vigyázat! A következő bejegyzés véltehőleg a nyugalom megzavarására alkalmas örömködéseket tartalmazhat! :)
Egyszóval - ahogy tegnap Zolival az autóban megállapítottuk - megtörtént a csoda. Úgy tűnik, a világ-megváltás egyre közelebb kúszik felém (tegyük hozzá, amellett, amennyi öles lépést tettem én az irányába, mostanra már elég kedves tőle; mégis); hogy nem hiába csinálom úgy a dolgokat, ahogy; hogy valóban sikerül nem csupán egynek lenni a sok közül.
A Szigetközről beszélek, igen, a vízitúrákról, amiket volt szerencsém állandó jellegű tettestársaimmal együtt a kedves csoportoknak adni tavaly nyáron, vagy még korábban.
Történt ugyanis tegnapelőtt, valamikor délelőtt 11 tájban, hogy felkeresett telefonon egy úriember. Mint kiderült, Németországból telefonált, ott élő magyar, aki az ünnepekre hazautazik a családjával. Szeretné a már kint született gyermekeinek megmutatni a "hazájuk" szépségeit. Mint mondta: egy ismerőse engem ajánlott, ha a Szigetközben szeretne kalandozni velük.
Hogy ráérek-e: nem volt kérdés; van amire bármikor ráérek. Tettestársat is találtam magam mellé hála az égnek. Virtuálisan bár, de egymás kezébe csaptunk.
Ígyhát pontosan egy hét múlva, szerdán reggel megyek, és Bogival karöltve megnyitom az idei idényt.
Gyönyörű lesz a természet, csend lesz, béke és nyugalom.
De nem csak ez a boldogság benne. Sokkal inkább az, amire Zoli hívta fel a figyelmemet tegnap, hazafelé tartva.
Úgy hiszi, hogy amíg valaki nem volt velünk vizen, vízi programon, addig számára csak egy név vagyok a sorban, a túraszervezők között. Viszont hiszi azt is, hogy aki egyszer velünk vágott bele a Szigetköz felfedezésébe, az többé nem megy mással vízitúrázni.
Az már csak hab a tortán, hogy mindebben Tamáshoz hasonlított, vele feleltetett meg (aki ismer minket, tudja, hogy melyikhez); aki szakmai atyám, és a legmélyebben tisztelt etalonom, mióta csak 13 éve megismertem.
Remélem, valóban méltó vagyok ehhez a megfeleltetéshez. Mindenesetre lélekkel, lendülettel és kedvvel igyekszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése