Keserű pirula

Hát jah, ez a bejegyzés sem arról fog szólni, hogy milyen fantasztikus az élet, nomeg a világunk, és hogy mennyire jó is itt élni, jipiiii!
Valamiért egyszerűen rámtalálnak a nehézségek, az olyan témák, amiket nem könnyű sem emészteni, sem pedig korrigálni.
Merthát ilyen vagyok, így élek, és a világ is olyan körülöttem, amilyen.
Pár bejegyzéssel lejjebb ott az ellenpélda. Induljunk ki onnan.
Imádok terepen lenni, sziklát mászni, erőmet, szárnyaimat próbálgatni, szél-fújta hajjal, kipirult arccal, izomlázzal zárni a napot. Szeretek tevékeny lenni, és nagyon értékelni tudom, ha a szórakozás, amit épp űzök, nem kerül horibilis összegekbe.
A mászás, az evezés ilyenek. Utóbbi nem csak hogy nem viszi, de még hozza is a pénzt (örömködés a következő post-ban...csak hogy megfelelő legyen a tendencia). És a megfelelő eufóriával is kezelem őket, úgy érzem.
Ugyanakkor annnnnnyira-de annyira jól esne néha kicsit NŐnek lenni, a szó prosztó, hétköznapi-utcánsétálós-tenyerenhordozott-menjünkelfagyizni-öltözzfelcsinosan-sétáljunkegyetaDunaparton értelmében.
Nem a szándékkal van a baj. Nem is azzal, hogy Zoli vajon partner lenne-e benne. Mert bizonnyára partner lenne, ahogy ismerem.
A probléma oka főként két dolog. Az egyik (a kisebb) baj az idő. Szorít bennünket szinte mindig; csak úgy tudunk meglépni előle, ha "felmegyünk a hegyre", azaz eltűnünk a civilizációból pár napra, valami olyan helyre, ahol lehetőség szerint még térerő sincs. Ilyenkor azonban elég kevéssé praktikus az új sárga cipőt viselni (egyszer mentem úgy túrát vezetni, hogy "Városi csini-göncben megyek le, aztán majd ott átöltözök táravezetősbe - hát elég viccesen nézett ki, amikor a gáton, sárga esőkabátban, mezitláb a rózsaszín cipőt kímélendő toltam az Uno-t szakadó esőben...). Meg szoknyát, színes harisnyát, feszes blézert és többsoros bohém ékszert is.
A másik ok ennél mélyebb, elgondolkodtatóbb is talán. Nevezetesen, hogy olyan tevékenységekben lelem örömömet, amelyek nem csinos, nőies, elegáns öltözéket igényelnek. Pici gyerekekkel való foglalkozás; szikla- vagy falmászás; vízitúra; gyalogtúra; itthoni építés-szépítés és még sorolhatnám - a lényeg, hogy mindegyikre praktikusabb is, hatékonyabb is vagyok melegítőben.
Ami mellesleg Zoli szerint nem áll rosszul.
Mindezek ellenére: csinos hetet akarooooook!
De ha mégsem jönne össze (vélem, nem fog; már mára is be van tervezve a nagyon-nagyon-nagytakarítás), majd felöltözöm csinosan, és úgy fogok blogolni.
Ugyanis ez talán az egyetlen a kedvteléseim sorában, amitől nem leszek nyakig dzsuvás. :)