Írásaim ön- és közismeretem morzsáiból épülnek: saját szemüvegemen keresztül mutatom a saját világomat - és talán a Tiédet is.
Napi Coelho:
"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho
2010. április 16., péntek
Uno - tűzön-vízen át
Mint sokan tudjátok, van nekem egy kicsi-kocsim. Nem valami formabontó, vagány jármű ő, semmi Mini Cooper, vagy ilyesmi - bár ha valaki tud olyat teherautó hátuljáról leesve, kéz alatt, áron alul, akkor nyugodtan hozzámvághatja ajándékba.
Egyszóval az én kis járgányom nem a gyorsulási versenyek örgöde, nem figyelnek rá fel a helyi menő csávók, és mégcsak veterán kategóriában sem lehet díjnyertes.
Az én pici Uno-m már a 15. születésnapját ünnepli - ami autóban, valljuk be, éltes kor. Mindemellett - ha nem is kifogástalan, de - nagyon is jó egészségnek örvend. Néha kicsit köhög, és az is előfordul, hogy némileg liheg egy-egy alattomosabb emelkedőnél, de eddig még mindig elvitt mindenhová, ahová csak kellett - függetlenül az épp fennálló nyűgeitől, és az autószerelő utólagos véleményétől.
Az én kicsi kocsim hálás kis jószág. Nem eszik sokat, még 120-as tempó mellett is csak 5 liternyi benzint nyamnyog el 100-on. Bár néha komoly logisztikát igényel, hogy hogyan férjen bele az összes felszerelés, még soha nem fordult elő, hogy valamit azért kellett volna itthon hagynom, mert már nem volt hajlandó elcipelni. Jóindulata és segítőkészsége mindenkire kiterjed: nem sértődött meg, amikor kölcsönadtam egy kedves, megszorult ismerősnek a nyáron, és akkor sem morog, ha Dávid csiszolja rajta a forgalomban szükséges készségeit.
Uno olyan helyeken járt már velem, ahol kevesen; ültünk már 8-an benne nem éppen könnyű terepen; ment már el olyan úton, ahol a KIA már rég feladta, és akkor sem hagyott cserben, amikor a motor alulról beázott egy zivatar után a rajkai gáton.
Bár télen ő is fázik, mégsem folytat álló-sztrájkot a tapintatlan - és garázstalan - bánásmód ellen, és bármekkora hóból is kelljen kiásni, azonnal a gazdái rendelkezésére áll.
Az én kis Uno-m egy szép kort megért, megbízható, szeretetreméltó gépjármű.
Úgyhogy aki eddig kuncogott magában, mikor berobogtam vele, vagy elmeséltem, milyen helyeken jártunk már együtt, annak ezúton üzenem: TÖBB TISZTELETET!
És - hogy ne igyak bort, miközben vizet prédikálok - én magam is ennek fényében fogok cselekedni; és a jövő héten elviszem a szervízbe, és megnézetem, hogy jól hallom-e, hogy a legutóbbi terepbejárás alkalmával elrepedt a kipufogócső...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Én is Fiat-ra szavaztam és lekopogom semmi gond!:) Az enyém még egy picivel fiatalabb,csak 12éves,de ha ránéz az ember azt mondja,de szép!:) Mert az is!;)Szóval azt mondom,még sok örömöd lesz benne,nincs ezekkel semmi gond,csak tudni kell választani!
VálaszTörlés