Társadalmi igazság(talanság)

Szerda délután, 6 óra után valamivel. Budapest, VI. kerület, Belváros. Parkolás, zebrázás, Rákóczi pékség.
Jó hely, törzshely, finom a saláta, friss a pékáru, családias szokott lenni. Nincs is baj a pultnál, a hölgy kedvesen kiszolgál, én még nem tudom eldönteni mit iszom, gondolkozom bambám. A mellettem álló asszony-állat hozzám szól angolul, hogy "What can I help you?". Csodálkozom, nem értem, turistának néz-e, ezért nem is válaszolok, kérek egy light kólát, és a dolog úgy érzem, el is van rendezve.
Eszünk. Pontosabban a fiúk. Én csak bele-bele kotnyeleskedek.
Az asszony-állat egy hímneművel iszik. Mellettük egy 8 éves forma kislány cselleng. Nem találja a helyét, kezében kis bőrönd-félét, a másikban egy rajzot szorít. Jobbra-balra sétál, lődörög, kinéz az ajtón, ugrál, megvan magában.
Az asszony-állat néha ráhőrög, ha épp nincs jobb dolga. Arra leszek figyelmes, hogy azt mondja a kislánynak: "Te Ági, levágom a hajad, és eladom ecsetnek!". Az asszony-állat már jól hallhatóan nem az első pohárral issza. A kislánynak - ahogy Balázs megjegyzi - gyönyörű haja van.
Tovább eszünk, de nő a gyomrunkban az ideg. Aztán az asszony-állat a hímnek beszélve, de a kislánynak címezve kifejti, hogy mi lesz majd 20 év múlva. Amikor ő, Ági, a kislány 20 éves lesz, "azok az urak ott" (Zoli és Balázs) meg majd 40 évesek. Akkor majd Ági áll a pultnál, és kérdezi hogy "What can I help you?". Az uraknak már kihullanak addigra a fogaik, kopaszodnak is majd. Az asszony-állat szemében kaján öröm villan, ahogy elképzeli, mit tesznek majd az urak ezután Ágival. A kislány oda sem hallgat, úgy érzem, már megtanulta, hogy nem kell figyelni az anyjára, ha részeg.

Baj van. Ezt mindnyájan tudjuk már percek óta. Áginak nem itt van a helye, neki egy takaros kislány-szobában kellene babáznia (szeretne is, úgy hiszem). Lassanként azzal is szembesülünk, hogy nekünk sem itt van a helyünk, pontosabban az asszony-állatnak nincs helye: sem itt, sem máshol; hogy kézen kellene fogni Ágit, és hazavezetni egy tiszta és szép életbe, ahol ártatlan kislány lehet, és ahol nem viccelnek azzal, hogy levágják a gyönyörű haját.
Zoli mozdul, a pulthoz megy, és megkérdi a pultos hölgyet, hogy nem lehetne-e tenni valamit azellen, hogy az ittas vendég inzultáljon bennünket, akik nemhogy hozzá nem szóltunk, de rá sem néztünk. A másik pultos hölgytől kérek egy elviteles dobozt, elkezdem elcsomagolni Zoli kajáját.
A pultos hárítja a kérést, azt mondja, Zolinak ezt nem vele kellene megbeszélnie. "Nem, a szart nem!" gondoljuk mindhárman. Zoli kissé tanácstalanul áll, amikor az asszony-állat beleköt. Összefüggéstelenül beszél, de az szűrhető le a szavaiból, hogy itt ő a törzsvendég, Zoli meg törődjön a maga dolgával, ha egyáltalán van neki olyan. Zoli visszaszól, de túl értelmes dolgokat mond ahhoz, hogy az asszony-állat megértse. A kislány, mintha ott sem lenne. Nyilván megszokta az inzultust.
Csomagolunk, a beszélgetés meddő és parttalan, indulunk. Az asszony-állat még mindig mondja. Zoli visszalép az utcáról az üzletbe, és azt kívánja, hogy szebb élete legyen a kicsi lánynak, mint az asszonynak.
Sértés, de az asszony-állat bizonnyára nem érti.
Már az utcán vagyunk. Nem kapunk levegőt, remeg minden idegszálunk. A kaját megmentettem, a kifliket Balázs hozza, nem nagyon jutunk szóhoz.
Rendőrséget nem hívhatsz, az sem lesz jobb a kislánynak. Ennek a kislánynak már sehogy nem lesz jobb. Egy életre megnyomorították, elvették a gyerekkorát, és még ki tudja, mit. Nem tehetünk érte. Ha kézenfognám, és hazahoznám, még engem jelentenének fel. Gyermekrablásért. Kész vicc.
Megyünk az autó felé, már messziről látjuk a közterület-felügyelőt. Bírság. 8-ig van parkolási rendszer. Már tudjuk mi is, bár azt gonoltuk, csak 6-ig van. Kerékbilincs is. Brilliáns. Még jó, hogy helyben leszedik.
Fél órát álltunk 6 után fizetős helyen. Ketten találtak és büntettek meg ez alatt.
Az asszony-állat minden este ott iszik, a kislány minden este ott cselleng mellette ahelyett, hogy kint a téren játszana. Büntethetetlenül, elérhetetlenül.
Nem kérdem, hol az igazság, blőd kérdés lenne.
Nem is nekem kell az igazság, nem az inzlutus bánt egy ostoba embertől.
Csak a kis Ágit sajnálom és féltem. Adja az ég, hogy a sorsa valamiképp jóra forduljon!