Szabó Magda

Mindig elcsodálkozom, hogy valaki, hogy ez a nő még olyan messziről is, időben az enyémtől oly távoli, és környezetben oly annyira eltérő helyzetből, mostmár - sajnos - a sírból is képes szólni hozzám. És minden egyes lehető alkalmat meg is ragad, hogy megtegye.
Szeretem, amit az "Őz" fülszövegében írt. Hogy maga is borzad a műtől: nem az alkotástól magától, sokkal inkább a valóságtól, melyet megírt, így konzerválva.
Szabó Magda...írhatnám, hogy nagy volt, hogy csodálatos, hogy utánozhatatlan. De nem mondanám - nem tudnám kimondani - ezekkel sem azt, ami az igazság. Nem tudnám leírni vele, hogy milyen lehetett; hogy milyen ember kellhet ahhoz, hogy ilyen könyveket írjon.
AZ érzések, a gondolatok ugyanúgy, ahogy bizonnyára Benne is, bennünk is ott lakoznak, dolgoznak, motoznak, kélnek és nyugszanak, keverednek és válnak szét. Ő nem csak érezni, nem csak olvasni tudott bennük - képes volt a kifejezésükre is.
Jártam Debrecenben a Nagyerdőn. Ahol Cili az érettségi bankettet töltötte a Für Elise szerint - és úgy hiszem, én sem éreztem sokkal jobban magam. Baljóslata volt számomra a helynek, ahol egy hős - kis, törékeny, lányzó-hős - szenvedett, még akkor is, ha ki tudja, valóságos volt-e igazán; és a balsejtelmeket az élet igazolta. Nem ma volt már: majd két éve...
Míg életében láttam, találkoztam Vele, ott voltam a közvetlen közelében. Nem találtam papírt, hogy autogrammot kérjek, de már akkor is megvolt az a sanda gyanúm, hogy számomra nem egy odafirkantott kézjegy ér Belőle sokat.
Az a mód, ahogy az életemet át-meg-átszövi egy-egy regénye; ahogy alkalmasint Hozzá menekülök, ha zeng a fejem felett az ég, vagy Vele siratom egy-egy elszámolt döntésemet többet jelent, és többet ad annál, mintha bírnék valamivel, amit a saját kezével hozott létre.
Sokkal többel bírok ennél, úgy érzem. Bírok a szellemének egy kicsi szegletével; néhány zseniális gondolatával; az általa szőtt mese csodájával; az egyáltalán számba nem rágott tanulságokkal, melyeket érdem szerint vonhat le magának az olvasó.
Nem gondolom, hogy kár, hogy elment közülünk.
Úgy érzem, Ő eleget tett a világért.
Értem magamért is rengeteget.