A levegőben nyugalom, a nappaliban békés, vidám társalgás.
Nem sekély, de nem is szívnyomorgató. Rend nincs, de nem is fontos-sürgős.
Hárman, mi, a kis család ülünk, és örülünk egymásnak és az életünknek. Nem tudatosan; abszolút spontán tesszük.
Nem nagy dolgok ezek; lenne, mivel még előbbre vinni az életet és a boldogságot.
Mégis jó most ez az áldott nyugalom.
Nekem azt hiszem, mára nem is kell más.
Ja de. Egy édes, csontropogtató ölelés a hálószoba félhomályában. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése