"Dolgozom"

Érdekes kérdés, ki mit tekint munkának.
Ami egyikünknek véres-verejtékes megerőltetés, az valaki másnak örömteli kikapcsolódás, megint másnak napi rutin.
Az is izgalmas felvetés, hogy ezek a kategóriák az életünk során hogyan változnak, alakulnak számunkra. Ami pár éve még felhőtlen kikapcsolódás volt számunkra, az lehetséges, hogy mára megterhelő feladattá vált; de fordítva is történik váltás: ami korábban csak nyögve-nyelve ment, az mostanra a napi rutin részét képezi, és észre sem vesszük, hogy elvégeztük.
A munka témaköre a mai nap során többször is felvetett ehhez hasonló kérdéseket számomra.
Egy állásra jelentkező adatlap kitöltése közben gondolkodtam el először, amikor a "További hobbik" rovatba azt írtam: "vízi túrák vezetése, gyermektáboroztatás".
A nyári idény kétharmadát a hátam mögött tudva mindent vártam magamtól, csak épp ezt nem: hogy hobbiként címkézzem az amúgy leginkább embert próbáló tevékenységemet; hogy szabadidős elfoglaltságként jelöljem meg a nyaraim egyetlen pénzkereseti forrását.
Azután tovább intézkedtem, tettem-vettem az interneten; árajánlatot írtam, túrázókat vadásztam, önéletrajzokat küldtem, túrabeszámolót fogalmaztam, álláshirdetést böngésztem, költségvetést kalkuláltam; és csak nemrégiben konstatáltam, hogy lassan ezekkel a tevékenységekkel elment egy teljes munkanap.
Kicsit hüledezve, kicsit büszkén újságolom majd el Zolinak délután, hogy ma én is egész nap dolgoztam. Nem csak a háztartással - ahogy ha itthon vagyok, általában - ,hanem rendes, emailekben és fejleményekben mérhető, komoly, igazi munkát végeztem.
Mert persze - ti, háziasszony-társak jól tudjátok - a házimunka nem igazi munka ám. Az csak amolyan járulékos időtöltés...Vagy Ti nem szoktátok úgy érezni egy áttakarított, -főzött, -mosott, -vasalt, -hajtogatott nap után, hogy tulajdonképpen nem csináltatok aznap semmit? :)