"-Nincs tiszta alsógatyám." - hangzik a tárgyilagos kijelentés.
A gyomrom kicsit görcsbe rándul. Szegénykém, nem viselem megfelelően a gondját! Igaz, hogy az elmúlt hétben nem tartózkodtam itthon; meg persze az is igaz, hogy előtte üresre mostam a szennyest; és persze több alsónadrágja van 7 darabnál; node mégis! A háziasszonyok legalja vagyok, mosnom kell, de rögtön!
Azután a lelkifurdalás tovább fokozódik, amikor rádöbbenek, hogy elszüttyögtem az időt, a mosás meg persze sehol; nemsokára indulnom kell a fodrászhoz, utána pedig pizsama-parti Lillánál. Hullámokban önt el az önvád, és szennyesválogatás közben hívom a fodrászt, hogy nagy gond-e, ha elkések, és megvárom, míg kiteregethetek.
Szerencsére nem értem el.
Amikor ugyanis már a gépben voltak a fehérneműk, konstatáltam, hogy se mosószer, se öblítő nincs itthon, alig-alig lötyög valami felhigított lé a flakonjaik alján.
Hogy miket is gondoltam konkrétan, azt most nem részletezném, mindenesetre féltő gonddal kiválogattam az én Kedvesem 5 darab koszos fehérneműjét, majd a felhigított löttyökkel a mosógép gondjaira bíztam egy negyed órás program erejéig...
Remélem, holnapra Zoli vesz mosószert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése