Képzeljétek, feleim, már negyedik napja teszem a semmit.
Magam sem nagyon hiszem, de így van. Amíg a dolgos, rendes emberek reggel 8-tól délután 4-ig a munkában ülnek, megkukulnak légkondi nélkül és buzgón várják a munkaidő végének eljövetelét, addig én itthon lézengek.
De tényleg. Néha persze berakok egy mosást, vagy kiteregetek, vagy hajtogatok, vagy takarítGATok, vagy ilyesmi, de alapvetően a legjellemzőbb tevékenységem, hogy NEM TESZEK SEMMIT.
Régebben féltem az ilyesmitől; nem éreztem a társadalom hasznos tagjának, szüleim érdemes gyermekének, párom megfelelő kedvesének, ismerőseim méltán kedvelt ismerősének magamat.
Most egyszerűen csak ÉLVEZEM.
Mert jó, hogy pizsamában lehetek még délután is. Mert klassz, hogy a házimunka lépésről lépésre így is elvégződik; csak nem kell vele szükségszerűen kapkodni; mert megnyugtató, hogy addig szöszölök baromságokkal az interneten, amíg csak szeretnék, és ezzel nem rablom senkitől és semmitől az időt; mert szeretek még délben is kávét szürcsölni ebéd helyett; mert élmény, hogy megválogathatom, hogy mit szeretnék és mit nem szeretnék csinálni - mindemellett pedig termelődik bennem elég energia, hogy a nemszeretem-feladatokat is lelkesen, lendülettel végezzem.
Hát így állunk. Azaz ülünk. A kanapén. Már 4. napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése