Egy gonddal kevesebb

A héten másodszor fordul elő, hogy a normálisan, hűtőben tartott ételeket a szavatossági idő lejárta előtt kell kidobnom - felismerve, hogy romlottak.
Az első egy doboz méregdrága mascarpone-sajtkrém volt - még szerencse, hogy lenyaltam a kanalat, amivel a lábosba szedtem, és megéreztem a keserű utóízt, különben az étel menthetetlen lett volna, vagy ami még rosszabb: újabb gyomorrontás söpört volna végig a családon...
Ma pedig egy kiló csirkemell lett az enyészeté: tekintve, hogy a szagától már megundorodtam, úgy ítéltem meg, az eset menthetetlen.
Tuti biztos, hogy áramszünet volt mostanság az Auchan-ban. Csak kérdem én: akkor miért adják el ezeket a termékeket, mintha mi sem történt volna. Mi van, ha nem veszem észre a problémát, mert öreg vagyok, vagy vak, vagy nem érzek ízeket és szagokat, vagy egyszerűen csak nem figyelek oda eléggé?
Nem szeretnék kizökkenni az eddigiekben is jól bevált, és lelkileg meglehetősen tehermentesítő nyugodt, békés, megértő hozzáállásomból, de ez most egy kicsit túlságosan sok volt nekem.
Az időmmel játszó fűtésszerelőkről amúgy nem is beszélve.
Mindegy, egy gonddal kevesebb: nem kell főznöm, mert nincs miből, ígyhát mehetek takarítani a melósok után!
Üdv mindenkinek, aki hasonlóan toleráns, belenyugvó és megértő!

Ps.: Nincs valakinek egy vérnyomáscsökkentője???