Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2010. szeptember 24., péntek

Empíria a lábakról

Bár az utóbbi időben nem nagyon figyeltem a lábaimat, mégis szemet szúrt a fenti, teljességgel tudományos igényű tapasztalat, úgyhogy most megosztos Veletek, nehogy a sírba szálljon velem, ha esetleg leüt a hajókötél. Tehát:
A bal lábam általában magam alá van húzva, ha ülök a kanapén, a gépemmel (napi kb nettó 6 óra). Általában elzsibbad. És fáj. És alig tudom mozgatni. Tehát valószínűleg a vérellátás nehézsége miatt ez a lábam lesz majdan visszeres, vagy mittudomén.
A jobb lábam meg általában kinyújtva vagy lelógatva van. Azt meg nyomja az asztal, amire felteszem. Ez egyelőre nem tudom még, milyen károkkal fog járni a jövőben, de majd okvetlenül beszámolok. Egy viszont biztos. Ezzel meg notóriusan lerúgok mindent, ami az asztalon tőle jobbra helyezkedik el, és 5 cm-nél magasabb. Persze egy ideje már leltárba veszem fejben, hogy milyen tárgyakra kel ezügyben figyelni; de ha a figyelmi kapacitásom eléri a végét (7 elem +/- 2), akkor általában mégis bekövetkezik a lerúgás (és anyázás, és takarítás; mert ezek általában folyékony halmazállapotú anyagokat tartalmazó tárgyak.)

Kérdezhetnétek, hogy nem tudom-e kicserélni a lábaimat egymással ( vagy mondjuk tolató-radarra), mert akkor pakolhatnék a bal lábamtól jobbra, és mindkét csülköm egyformán lenne majdan visszeres; de NEM, nem tudom; ez olyan, mintha jobb lábbal kuplungolnék és ballal nyomnám a gázt.

A jogdíjtól meg persze eltekintek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése