Legyen adott két nő.
Egy városban nőttek fel, és jártak iskolába. Ugyanazokra a helyekre jártak sörözni, és szórakozni a barátaikkal. Valószínűleg ugyanazokban a boltokban vették a tejet és a kenyeret; és ugyanazokon a padokon ültek komolynak tűnő srácokkal. Még az is lehet, hogy sokszor mentek el egymás mellett - bár bizonnyára ez akkor nem jelentett nekik többet egy ismeretlen arcnál.
Persze találkoztak face-to-face is egyszer, bár ez nem volt túlságosan meghatározó vagy gyümölcsöző - igaz, hogy egymás szemét sem kaparták ki, ami abban a helyzetben meglepő fordulatnak számított.
Mindketten Túró Rudi Guru függők, és van fukszia színű harisnyájuk; mindketten spirituálisan gondolkodnak az Életről és a Sorsról; mindketten kineziológus-pszichológus segítségével bogozgatják a lelki csomóikat. Mindketten az őszinteség kegyetlen bajnokai, de abszolút "politikailag korrektek", ami a blogjaikon is meglátszik.
Mindketten utálják az őszintétlenséget, a megalázást és a vasárnapi vezetőket; ugyanakkor mindketten hisznek a megbocsájtásban, az eleve elrendelt találkozásokban, és a koffein éltető erejében.
Mindemellett persze még rengeteg tulajdonságban hasonlítanak. Mindketten tisztelik, és nagyrabecsülik azt, aki megérdemli; mindkettejüknek nagyon hülye, élvezhetetlen humora van; mindkettő olyan megérzésekkel bír, amikre csak a nagybetűs Sors a válasz; mindketten utálják a bűzlő múmiákat a szekrényben; mindkettejük tudatosan építi az önismeretét; és egyikük sem szereti úgy érezni, hogy még mondana valamit, ami bent szakadt. És mindkettejükben motoszkál, hogy vajon mi lehet a másikkal?
Élnek boldogan mindketten, mint a mesében, térben meglehetősen távol, lélekben pedig meglepően közel egymáshoz. Másokat főznek, de néha ugyanolyan a szájízük; Tokajit isznak, és nem prédikálnak vizet; más problémákkal találkoznak nap-mint-nap, de hasonló elvek alapján törekszenek a megoldásukra; másmilyen színű harisnyában indulnak munkába, de az érdeklődésük egyformán színes.
Mindemellett 2010. szeptember 14-én a késő esti órákban a tér-idő kontinuum valamféle furcsa összegörbülése folytán az egyik - óvatosan tudakozódva a másik sorsa irányában - ráakadt arra, hogy a másik már rég megtalálta Őt, és követi a sorsát hosszú hónapok óta. Így hát deklaráta saját, eddig irreálisnak tűnő kíváncsiságát - míg a másik ekkor már nem húzódhatott meg addigi testetlen és arctalan rejtőzködésében. Ígyhát mit volt mit tenni: ő is kimutatta végre érdeklődését.
A problémát orvosolták; a kérdések ki lettek beszélve; a csatornák pedig egymás irányába megnyitva.
Pár nappal később mindkettejük lelkében felszállt egy gyönyörű, piros léggömb. Talán az eddig lekötött, felszabaduló gondolatokkal reppent fel; talán a rég áhított őszinteség oldozta el; de az is lehet, hogy csupán a közös-ség öröme.
Egyben azonban a két nő megegyezik.
Egyikük sem hisz a véletlenekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése